A vízpart növény- és állatvilága

Testfelépítése és érzékszervei:

Hatalmas, felülről kissé lapított a feje. Óriásira tátható szájában sűrű éles gerebenfogazat található, amely reszelőre emlékeztet. A hátúszó kicsi, a farok alatti úszó messze hátrahúzódik. A mellúszók nagyok és kerekded formájúak. A hasúszók hasonló alakúak, de jóval kisebbek. A hacsa bőre sima nyálkás, teljesen pikkelytelen. Színe hátoldalon sötétszürke, feketés vagy zöldesszürke, barnás, hasa felé egyre világosodik, piszkosfehér. Az európai harcsa jellemzője a két bajuszszál, az alsó álkapcson ugyancsak található 4 darab vékonyabb (a harcsa táplálkozásában nagy szerepe van a bajusznak, mivel ízlelőbimbók sokasága található egyetlen bajuszszálon). Fejlett a bőrlégzése. Látása gyenge, szeme csak arra alkalmas, hogy megkülönböztesse a világost és a sötétet.

Szaporodás, egyedfejlődés:

Az európai harcsa nyáron májustól júliusig ívik. Az ívóhelyeket akkor keresik fel a harcsák ha a víz hőmérséklete tartósan elérte 20-22 Celsius-fokot. Az ikra lerakásánál előnyben részesítik a partmenti dús növényzetű helyeket, különösen kedvelik a vízbedőlt fákat, és gyökereket. Az ívóhelyeket a párok megtisztítják. Az ikrák átmérője 1,5-2,0 miliméter, méretük a kikelésig jelentősen növekszik. Kezdetben az ikra ragacsos erősen tapad a gyökerekhez szilárd csomókba. Az ikrából az ivadék 23-25 Celsius-fokos vízben 2,5-3 nap alatt kel ki. A harcsa az első életév végére 15-20, a második év végére 30-40, a harmadik és negyedik évben elérik az 50-80 centiméteres testhosszúságot és a 3 kg- os testtömeget. Az európai harcsa maximális testhosszúságát 3-5 méterben, maximális súlyát 200-300 kilogrammban adják meg.

Táplálkozás:

A harcsa nagysága ellenére megmarad a változatos étrend mellett, étlapján szerepelnek: férgek, rovarlárvák, puhatestűek, csigák, rákok, de az egeret, békát, patkányt is fogyasztja, sőt egyes vizeken a nagyobb harcsák a vízimadarakat is lehúzzák. Halak közül inkább a kisebb példányokat ragadja meg hatalmas szája ellenére, tehát keszegeket, sügeret, compót, néha előfordul, hogy a növendék nemeshalállományban is kárt tesz.