Névadónk
Iskolánk névadója: Implom József
1899. szeptember 23-án született Gyulán németvárosi iparos család gyermekeként. Az elemi és középiskolai tanulmányait itt végezte, és 1917-ben érettségizett. Ezután behívták katonának. Az olasz frontra került, és 1918-ban hadifogságba esett. Ezt az időt arra használta fel, hogy korábbi német, latin és görög nyelvtudását az olasz nyelv megtanulásával egészítette ki. Hazatérése után 1920-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakára iratkozott be.
Visszatérve 1923-tól a polgári fiúiskola tanára, majd később igazgatója volt, ahol nevéhez fűződik többek közt az Erkel Ferenc Önképzőkör vezetése, tanulmányi versenyek szervezése. Részt vett ezek mellett az iskolai cserkészcsapat munkájában, kirándulásain is.
Az ő ötlete volt az úgynevezett „Segítő könyvtárunk”, amely célul tűzte ki, hogy a szegény gyerekeket tankönyvekkel lássa el. Munkájában sokat segítette felesége, Balogh Irén, akivel 1925-ben kötöttek házasságot: Ő matematikát, természettant, földrajzot tanított.
Az iskolai tevékenységei mellett 1928-ban elvállalta a Városi Múzeum vezetését is. Diákkorától kezdve valóságos szakértőnek számított az ez idő tájt gyakran felszínre kerülő leletek meghatározásában. Bevonulásakor gyűjteményét a múzeumnak adományozta.
Igazgatóként először a múzeumra vonatkozó levéltári anyagot rendszerezte, majd több cikkben népszerűsítette az intézményt. Emellett gyűjtőmunkába kezdett, mert a nyitásra meg akarta teremteni egy várostörténeti és egy néprajzi gyűjtemény alapjait. A tárgyi emlékek gyűjtése mellett a népszokások, népdalok, néphit kutatására is nagy figyelmet fordított, felismerve, hogy menteni kell a menthetőt. „Bizony a mi vidékünkön már csaknem teljesen kiveszett a népviselet.
Nyoma is alig van a régi pásztoréletnek, halászatnak. Eltűntek a régi szép hímzések, magacsinálta szerszámok, de tíz esztendő múltán talán már a tulipános ládák, faragott szuszékok, hímzett ruhák is úgy eltűnnek, hogy hírmondó sem marad belőlük. Ezek összegyűjtése a múzeum legsürgősebb feladata.” Közben az iskolájába kerülő Városi Könyvtár igazgatóőre lesz, amelynek anyagát a múzeuméhoz hasonló hozzáértéssel és lelkesedéssel rendszerezi.
A Ferencesrendi templom és kolostor alapfalait 1931-ben sikerült feltárnia. A következő év nyarán Hóman Bálint, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója mellett dolgozhatott. A Gyula határában lévő templomok és temetők tervszerű feltárása 1937-ig folyt. „Az eredményre nem is panaszkodhatom. Leltein kolostort is, kettőt is (a gerlai kolostor feltárása jobb időkre vár), falusi templomot is, jó néhányat.” Sokoldalúságát mutatja, hogy Göndöcs-szobor 1933-as avatására ódát írt, és ebben az évben jelentek meg ifjúsági színdarabjai is. A következő tanévtől az iskolai nyelvoktatás színvonalát a német társalgási gyakorlatok bevezetésével emeli.
A múzeum ekkor ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját. Úgy tervezték, hogy évente 2-2 tanulmánnyal számolnak be munkájukról, de a Gyulai dolgozatok című kiadványuk csak 1940-ben jelenhetett meg először, és ezt még öt követte a nehéz háborús években. A tanítás mellett 1942-től kezdve szakfelügyelőként is tevékenykedett. A második világháború utolsó éveiben ismét bevonult katonának, majd hadifogságba került. Hazatérte után a tanítás és a szakfelügyelői munka mellett 1950-ig, az államosításig vezette a múzeumot és a könyvtárat. Sajnos a múzeum anyagának nagy része a háború alatt elpusztult, mert a front elől a padlásra menekített anyaggal nem foglalkozott hazatéréséig senki. Újra hozzákezdett a megmaradt anyag rendszerezéséhez, kiegészítéséhez. Felmentése miatt tervét, a magyarországi románság anyagának rendszerezését, már nem tudta megvalósítani.
Az 50-es években főleg nyelvtörténeti és pedagógiai kutatásokat végzett, és ilyen témájú írásokat jelentetett meg. 1963-ban nyugdíjba vonult, ezután kiegészítette, és sajtó alá rendezte korábbi helytörténeti, néprajzi kutatásainak eredményeit. Legjelentősebb művei : Gyula város története című munkája, amely 1214-től 1964-ig dolgozza fel a város történelmét 1968-ban jelent meg először. Ugyanebben az évben adták ki Gyulai városismertető című nagysikerű könyvét. Ezekhez kapcsolódóan megszerkesztette a Gyula város története szemelvényekben I. (1313-1965) című történelmi olvasókönyvét.
Másik jelentős forrásgyűjteménye: Olvasókönyv Békés megye történetéhez 11. 1695-1848. Nevéhez fűződik még Mezőberény kétrészes monográfiájának megalkotása is. Sajnos nem készülhetett el terjedelmes munkája: Idegen, latin szavak a magyar nyelvben című adatgyűjtése 1979-ben bekövetkező váratlan halála miatt. Az ő nevét viseli az Országos Középiskolai Helyesírási Verseny és egy alapítvány.