Az Erdélyi Múzeum Egylet szerény viszonyok között működött. Az országszerte ismert, de már korosodó Brassai Sámuel volt a Természettudományi Szakosztály vezetője, akinek összes segítsége egy szolga volt, és igen szerény körülmények között rendezgette a kolozsvári gyűjteményt. A fejlesztés érdekében a maga egyezer forintra rúgó igazgatói fizetésének egyharmadáról mondott le és arra írt ki pályázatot, hogy konzervátor is segíthesse az ottani munkát. Herman Ottó éppen ebben az időben ejtett el egy albínó pacsirtát, melyet preparált, és egy kitömött hermelint elküldött pályázat gyanánt, mellékelve munkáihoz Chernel Kálmán támogató levelét. Brassai az 1864. április 6-án rendezett ülésen jelentette be, hogy a maga költségén felfogadott egy kőszegi egyént.[5]

Sokirányú tudományos munkássága és politikai szerepvállalása a Kolozsvárott eltöltött 1864–1872 közötti időszakban kezdődött. Első jelentősebb tudományos írását itt készítette a kabasólyomról, ami 1865-ben jelent meg Falco subbuteo Linnéx címmel.[13] Kolozsváron több népszerűsítő írást készített, például 1866-ban a Kolozsvári Nagy Naptárban jelent meg A pók és művészete című. Brassai és Herman egyébként teljesen egyforma vágásúak voltak. Ha együtt megjelentek valahol, ott mindketten kitűntek külsejükkel, hiszen vállig érő hosszú hajat hordtak és mellet verő dús szakállt viseltek. A sokakat meglepő külső mögött olyan személyek lapultak, akik tudni és tapasztalni akartak mindent, de legfőképpen azt, hogy hogyan élnek együtt az állatok a természettel. A két tudós azonban nem volt egyforma jellem: Brassai szeretett a részleteken eltűnődni és az apróságokra sok időt fordított, míg Herman a nagy általánosságok, nagy egységek felé törekedett és részletekre leginkább csak az életét végigkísérő polémiák (elvi természetű vita) során törekedett.

 

 Tovább