Kémiatörténet Külföldi kémikusok |
||||||
Henri Moissan | Hermann Nernst |
Alfred Nobel |
Oláh György |
Lars Onsager |
Wilhelm Ostwald | Paracelsus |
|
|
|
|
|
|
|
Franciaország, Párizs, 1852. szeptember 28. – Párizs, 1907. február 20. francia vegyész 1906-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki az elemi fluor előállításáért és a Moissan-féle elektromos kemence kifejlesztéséért.
|
Briesen, Porosz Királyság, 1864. június 25. – Zibelle, 1941. november 18. Német fizikokémikus Elektro-, termo- és fotokémiai kutatásaival nagyban hozzájárult a vegyészet fejlődéséhez. Termokémiai kutatási eredményeiért 1920-ban a kémiai Nobel-díj kitüntetettje lett.
|
Stockholm, 1833. október 21. – Sanremo, 1896. december 10. Dinamit, nitroglicerin robbanóanyagok
|
Budapest, 1927. május 22. Széchenyi-nagydíjas magyar származású amerikai kémikus, 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért”. A globális felmelegedés problémájára is megoldást kínáló, nagy érdeklődést kiváltó direkt metanolos tüzelőanyag-cella kidolgozója |
1903. november 27. – 1976. október 5. norvég fiziko-kémikus, 1968-ban kémiai Nobel-díjat kapott. Diffúzió. transzportjelenségek, szuperfolyékonyság a folyékony héliumban
|
Riga, 1853. szeptember 2. – Lipcse, 1932. április 4. balti-német származású, lett születésű kémikus Elektrolitos disszociáció Sav-bázis reakció
|
Einsiedeln, Svájc, 1493. november 11. Salzburg, Ausztria, 1541. szeptember 24. orvos, csillagjós, Ezoterikus bölcselő az alkímia, az anyag átalakításának tudománya
|
Tovább a 5. oldalra |
Készítette: Tar Attila |