|
Kémiatörténet Külföldi kémikusok |
||||||
| Johan Gadolin | Louis Gay-Lussac |
Fritz Haber |
Otto Hahn |
Odd Hassel |
Norman Hinshelwood |
Jacobus van ’t Hoff |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1760. június 5. – 1852. augusztus 15. Finn kémikus, pszichológus és mineralógus. Gadolin fedezte fel az ittrium elemet. Ő volt a finn kémia elindítója.
|
1778. december 6. – 1850. május 9. Francia fizikus, kémikus Az 1802-ben általa felismert, a gázok állapotváltozásaira vonatkozó Gay-Lussac-törvények az ő nevét őrzik.1808-ban felfedezi a bórt.
|
Wrocław, 1868. december 9. - Bázel, 1934. január 29. Nobel-díjas német kémikus Ammóniaszintézis A „vegyiháború atyjaként”
|
Német kémikus, a radioaktivitás és a radiokémia úttörője. Az atommagkémia ősatyjának és az atomkorszak megteremtőjének is nevezik. Arról híres, hogy ő figyelte meg és jelentette először az atommaghasadást (az uránét), amiért 1944-ben Nobel-díjat kapott. |
Kristiania (Oslo), 1897. május 17. – Oslo, 1981. május 11. Nobel-díjas norvég fizikai kémikus. 1930-ban kezdte meg a ciklohexán molekulájának és származékainak tanulmányozását. Felfedezte a ciklohexán formáit. Kidolgozta a konformáció-analízis alaptételei
|
London, 1967. október 9. angol fizikai vegyész. A hidrogén és az oxigén vízzé való egyesülése Láncreakciók Tanulmányozta a baktériumokat.
|
Rotterdam, 1852. augusztus 30. – Berlin, 1911. március 11. holland fizikokémikus A reakciósebesség, a kémiai egyensúly és az ozmotikus nyomás vizsgálatai terén elért kiemelkedő munkásságaiért az első kémiai Nobel-díjat kapta 1901-ben.
|
