|
Kémiatörténet Külföldi kémikusok |
||||||
| Paul Ehrlich | Henry Eyring |
Michael Faraday |
Emil Fischer |
Nicolas Flamel |
Rosalind Franklin |
Carl Fresenius |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Strehlen, 1854. március 14. - Bad Homburg vor der Höhe 1915. augusztus 20. németországi orvos A kemoterápia úttörője. Az általa kidolgozott sejtfestési eljárásokkal sikerült kategorizálni a fehérvérsejteket. Az ő laboratóriumában dolgozták ki a szifilisz első hatásos gyógyszerét
|
Egyesült államokbeli elméleti kémikus kémiai reakciósebesség kutatása. átmenetiállapot-elmélet kidolgozásáért
|
Newington Butts, 1791. szeptember 22. – Hampton Court, 1867. augusztus 25. Ő találta fel a később Bunsen-égőt Elektromosság területén kifejtett erőfeszítések A kapacitás SI egysége, a farad, róla kapta a nevét, valamint a Faraday-állandó, ami egy mol elektron töltését jelenti mágneses mező időben változik, elektromos mezőt gerjeszt.
|
1852. október 9. – 1919. július 15.) Német kémikus A cukrok és a purinszármazékok vizsgálataiért 1902-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat.
|
1330, Pontoise – 1413., a hagyomány szerint 1418., Párizs Sikeres francia írnok A legenda szerint ő készítette el a Bölcsek kövét. Állítólag Flamel írta az Alkímia nagykönyvét
|
London, 1920. július 25. – London, 1958. április 16. Angol kémikus Jelentősen hozzájárult a DNS, a ribonukleinsav, a vírusok, a kőszén és a grafit molekuláris finomszerkezetének megértéséhez A DNS alapvető szerepet játszik a sejtek anyagcseréjében és a genetikában
|
Frankfurt, 1818. december 28. – Wiesbaden, 1897. június 11.) német analitikai kémikus. Ionkeresés klasszikus menetének szabályai. Válogatta a legfontosabb elemeket és egyes jellegzetes reakciók alapján máig érvényes osztályokra bontotta azokat. |
