|
|
Nagy családba érkezett, hiszen
négy lánytestvére után elsőszülött fiú volt,
majd később született még egy fiútestvére, aki
ötéves korában meghalt, valamint további kettő
húga is. A család
német nyelvű
volt, hétéves korától kezdett magyarul tanulni,
és tizenkét éves koráig csak németül beszélt.
Szülőhelyéről, a
felvidéki
Breznóbányáról
1847-ben költöztek át a
Miskolc
melletti
Alsóhámorba. A
természettudomány
szeretete volt talán a legnagyobb öröksége,
melyet apjától kapott. Herrmann Károly ugyanis
szerény jövedelméből, de tisztességben nevelte
népes családját, és minden egyéb feladata
mellett a
természetnek is
élt. A maga korában jelentős ornitológusnak
számított, és a korszak vezető tudósaival,
Christian Ludwig Brehmmel,
Johann Friderich Naumannal
és
Petényi Salamon Jánossal
tartott fenn levelező kapcsolatot
Hamar kiderült róla, hogy szilaj és vad
természetű, aki ha csak tehette, a természetet
járta, ahonnan tücsköt-bogarat és
pókokat is
begyűjtött. Fára mászott megfigyelni a
madárfészkeket, és apja mellett megtanulta,
hogyan kell madarat preparálni. Anyja persze
mindentől óvta gyermekét, például egyszer
télen eldugta a
csizmáját
azért, hogy hátha majd ezzel otthon tartja. Fia
látva, mi történt, nem tudott mást tenni,
mezítláb ment ki a
jégre. Az ilyen
esetek persze azzal jártak, hogy
meghűlések és
apró sérülések nem kerülték el, és már egészen
fiatalon romlani kezdett a
hallása.[2]
Iskoláit
Miskolcon
kezdte az
ágostai hitvallású
esperesi középtanodában. Hogy ne kelljen naponta
begyalogolnia a városba, apja egy
iparoscsaládnál szállásolta el és étkezését a
menzán oldották meg. Tanára volt
Máday Károly,
aki a tudományok mellett az igaz hazaszeretetre
nevelte, és követendő példát mutatott azzal,
hogy tevékenyen kivette a részét az
1848–49-es forradalom és
szabadságharcból. A forradalmi
hevület nem véletlenül őt is elkapta, és még
csak tizennégy éves volt, amikor jelentkezett
honvédnek.
Tovább |