Klingsor von Ungerlant
13. századi
rejtélyes irodalmi alak, csillagjós és költő. A neve
előfordul Klingsor von Ungarland, Klinsor, Clinschôr alakban
is. A létezése vitatott kérdés az irodalomtörténetben. Egyes
szerzőknél (Spangenberg, Wagenseil, Morhof és mások) mint
valós személy szerepel.
Klingsor von Ungerlant a
Codex Manesse
miniatúráján (1300 k.). A hetedik költőt utólag
adták hozzá a képhez. A képen felül Herrmann von
Thüringen őrgróf és felesége, Sophie látható,
alul a hét költő: Klingsor von Ungarland,
Heinrich von Ofterdingen, "az erényes író"
([Heinrich] der tugendhafte Schreiber, talán a
türingiai őrgróf 1208 és 1244 közt szereplő
udvari költője), Reinmar der Alte, Wolfram von
Eschenbach és Walther von der Vogelweide; a
hetedik nincs megnevezve, de a költemény alapján
Biterof volt. (Azaz a képen nem egykorú költők
is szerepelnek.)
A
Codex Manesse
egy költeményt (Spruchdichtung) közöl „Klingsor von
Ungerlant“ neve alatt, mely később Wartburgi
dalnokversenyként („Wartburgkrieg“) vált ismertté. A
középfelnémet költészet hagyománya szerint erdélyi
származású költő volt és
II. Endre
udvarából került Németországba. Más vélemények szerint
Klingensor (vagy Clinsor)valószínűleg német származású volt
és Gertrúdissal, II. Endre feleségével került
Magyarországra. Magas jövedelmet húzott és személyét az
évszázadok során egyre több legenda vette körül, ezért
egyesek a létezését is kétségbe vonták.
A monda szerint megjósolta Árpád-házi
Szent Erzsébet
születését. Először
Wolfram von Eschenbach
Parsifal című művében bukkan fel mint varázsló.
Eszerint alakját a Virgilius-monda mintájára ő alakította
ki. A hat költő részvételével zajló wartburgi
dalnokversenyen (1206) Lipót, osztrák herceg magasztalása
során,
Heinrich von Ofterdingen
Wolfram ellenében Klingsor von Ungerlantot (Magyarhoni
Klingsort) hívja segítségül Erdélyből. A Nasion ördög
segítségével legyőzi az előbb diadalmaskodó Wolframot s csak
mikor ez Szűz Máriát hívja segítségül, hagyja el mint
vesztes a türingiai udvart. |