alószínűleg a Yorkshire-ben fekvő bridlingtoni Szent Ágoston perjelség kanonoka volt. Franciaországban és Olaszországban tanult és egy ideig Rómában élt, ahol a pápától 1477-ben kamarási címet kapott. VIII. Ince pápa oldozta fel kanonoki kötelezettségei alól, hogy behatóbb tanulmányokat végezhessen. 1478-ban a transzmutáció titkának állítólagos ismeretében visszatért Angliába. 100 ezer fonttal támogatta a máltai lovagokat a törökök elleni harcukban, ezért azt feltételezték róla, hogy birtokában volt a bölcsek kövének. Munkáját az apát és a többi kanonok nem nézte jó szemmel, ezért elhagyta rendjét és belépett a bostoni karmelitákhoz, ahol 1490-ben meghalt.^[1]

Cantilena című művében allegorikusan írja le a színek játékát, melyet olyan asszony bőrének elszíneződéséhez hasonlít, akinek a királyt kell megszülnie. A rothadás (putrefactio) művelete után azt mondja: „Igen sokszínűnek látszott az asszony bőre/ feketének és zöldnek és hamuszürkének,/ és a páva farkához hasonlónak/ vérvörösnek is, mint a vér, ha kiömlik az erekből”