Nicolas Flamel (kb. 1330, Pontoise – 1413., a hagyomány szerint 1418., Párizs) sikeres francia írnok, másoló, író, kézirat-, és valószínűleg ingatlankereskedő, halála után alkimistaként vált híressé. A legenda szerint ő készítette el a Bölcsek kövét. Állítólag Flamel írta az Alkímia nagykönyvét amit 1612-ben Párizsban publikáltak. Egy családtagját ismerjük, a feleségét, Perronelle Flamelt.

Flamel szegény zsidó családból származott, akik kényszerből vették fel a keresztény hitet. Apjától tanulta el a könyvmásoló mesterséget, és a bencés szerzeteseknél is tanult. Tökéletesen tudott héberül, franciául és latinul. 1355-ben vette feleségül az özvegy Perronelle-t (Pernelle). Párizsban eleinte írnokként dolgozott, feleségével együtt pedig egy kis boltot vezettek a Saint-Jacques-de-la-Boucherie templomnál. Emellett berendezett a közelben egy műhelyt is, mely értékes kéziratok készítésére szakosodott. Vevői közé tartozott valószínűleg Jean de Berry herceg is. Idővel jelentős vagyonra tett szert, melyből többek között templomokat és rászorulókat támogatott.

Flamel 1410-ben tervezte meg saját sírkövét, melyet máig a párizsi Cluny múzeumban őriznek. A közhiedelemmel ellentétben nem találhatók rajta titokzatos szimbólumok, csupán Péter és Pál apostolt ábrázolja, Jézus Krisztussal, mint a világ urával a középpontban, lábánál pedig magát Flamelt, mint bomló holttestet.