AÚgy tartják, az
alkímia művészete Egyiptomból származik, onnan került át arab
közvetítéssel előbb az ókori Görögországba és Rómába, majd végül a
középkori Európába. Az arab szógyök ("kimia") eredete a kopt khem
szóban keresendő, mely a Nílus által megtermékenyített, fekete
földet jelentette. Így tulajdonképp a primordiális Első Anyagra,
annak sötét misztériumára utal a szó.
Az alkimisták célja háromrétű volt: egyfelől, szerették volna
felfedezni a Filozófusok Kövét, mely a tudás végtelenjét adhatja az
emberiségnek; másfelől meg akarták találni az örök fiatalság
kulcsát, a Halhatatlanság Elixírjét; végül pedig megpróbálták
felfedni azt, hogy hogyan lehet egyik fémet a másikba átalakítani.
Mivel az aranyat vélték a legtisztább fémnek, benne keresték az
átalakulás kulcsát - és a mesés gazdagságot.
Az alkímia első évszázadaiban az asztrológiai jeleket használták a
fémek megjelölésére is. Majd az idők során minden nevesebb alkimista
megalkotta saját külön, titkos jelrendszerét, mellyel lejegyezték
tapasztalataikat. A következőekben az alkímia által használt főbb
elemek kerülnek bemutatásra, mindegyikhez a hozzá tartozó jelek, és
azok főbb változatai.
| Jelentése |
Antimónium
Az ember és a természet állatias természetét, vad szellemét
jelölte, gyakran a Farkas szimbólumával hivatkoztak rá. |
Arany
Minden fémek legtökéletesebbike, az alkímia legfontosabb
féme. Test, lélek és szellem összessége. Gyakran a Nap
szimbólumának tekintették. |
Arzén
Széles körben volt használatos a korai alkimisták között, a
Hattyú szimbólumával is gyakran ábrázolták. |
Bizmut
Bár az alkímiai szövegek meglehetősen sokszor említik,
tulajdonképp a mai napig nem tudható biztosan, milyen
szerepet játszott. |
Cink
A "Filozófusok gyapja", a nix alba (fehér hó), azaz a
cink-szulfid szintén közkedvelt anyag volt, melyet
hevítéssel készítettek. |
Ezüst
Szintén az alkímia egyik legfontosabb féme. A Hold
asztrológiai jelével is gyakran ábrázolták. |
Foszfor
Az alkimisták a foszfort a lélek jelképének tekintették. Ez
az anyag igen nagy érdeklődést váltott ki bennük, miután úgy
vélték, hogy különös külseje azt mutatja: a fény az anyagba
zártan van benne jelen. |
Higany
A higanyt már az ókorban is arra használták, hogy vörös
színű higanyoxidot készítsenek belőle hevítéssel és
salétromsav hozzáadásával. A higany reakciója ragyogó, vörös
kristályokat képzett a savban, felszínén pedig gőzölgő,
vörös kipárolgás jelent meg. Az alkimisták meg voltak
győződve róla, hogy a higany mind a szilárd, mind a
folyékony halmazállapothoz kapcsolatható, mind a földhöz,
mind a mennyekhez, mind az élethez, mind a halálhoz. A
higany szimbólumaként a Merkúr asztrológiai jelét is
használták, vagy a Kígyóval jelképezték. |
Kálium
Szintén széles körben használták az alkimisták. |
Kén
A kén a három égi szubsztancia (kén, higany és só) egyike. |
Magnézium
Az alkimisták az ún. "magnezia alba", azaz a fehér magnézium
nevű anyagot használták, mely tulajdonképp
magnéziumá-karbonát (MgCO3). A kéziratokban úgy hivatkoztak
rá, mint "mérsékelt, magnéziumi föld"-re. |
Ólom
Az alkímia hét fő féme közül az ólom a legősibb. Gyakran a
Szaturnusz jelével is szimbolizálták, az összehúzódást, a
befelé ható erőket képviselte. |
Ón
Gyakran a Jupiter bolygó jelével ábrázolták. |
Platina
A platinát az arany és ezüst köztes anyagának tekintették. |
Réz
A réz egyike az alkímia legfőbb hét fémének, melyek: az
arany, az ezüst, a higany, a réz, az ólom, a vas és az ón. |
Vas
A vasat gyakran a Mars bolygóval helyettesítették az
alkímiai szövegekben. Az erőt, az akaratot képviselte. |
|