menyhal

Jellemzői:

A menyhal a folyótorkolatok és lagúnák brakkvízeinek, a kevésbé szennyezett szakaszokon főleg hidegvízű folyóknak és tavaknak (az Alpokban 1200 méter felett is) lakója. Magyarországon a folyóvizek többségéből ismert, így a Duna, a Rába, a Marcal, az Ipoly, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Tisza, a Túr, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, a Sajó, a Bódva, a Hernád, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Sebes-Körös, a Maros folyókban egyaránt megtalálható és nagyobb tavakban a Balatonban és a Fertő tóban is előfordul.Fő tartózkodási helye az alámosott partok, vízben lévő gyökerek és ágak között, mélyvizekben a zúgók alatt. A Lotidae családjának egyetlen édesvízi képviselője, 3 alfaja került leírásra, az Észak-Amerikában és Nyugat-Szibériában őshonos Lota lota leptura (Hubbs-Schultz, 1941), a Kelet- és Észak-Amerikában honos Lota lota maculosa (LeSueur, 1817) és az Eurázsiában élő Lota lota lota

Megjelenése A hal teste megnyúlt, henger alakú, hátul oldalról lapított, feje széles és lapos. Szájnyílása széles, alsó, középállású, állkapcsai kicsi, hegyes fogakkal vannak ellátva. Állán hosszú bajuszszál található. Az orrnyílásoknál 2 nagyon rövid tapogatószál van. Kerekded pikkelyei apróak és vékonyak. Oldalvonala nem teljes. Két hátúszója van az első hátúszója 9-16, a második 67-85 sugarú, olyan hosszú, mint a farok alatti úszó (65-78 sugarú), has úszói torokállásúak, farok úszója lekerekített. Háta barna, olajsárgás vagy zöldes, sötétebb, jelentéktelen márványozással, az oldalak világosabbak, sárgásak és a hasa fehéres. Az állkapcsát és ekecsontját kefefogazat nőtte be. Testhossza 30-60 centiméter, legfeljebb 152 centiméter.Az eddigi legsúlyosabb menyhal 34 kilogrammot nyomott.Életmódja

A menyhal fenékhal, szürkületkor és éjszaka tevékeny. A meleget nem tűri ezért a felmelegedő víz hatására „nyári álmot” alszik, táplálkozása ilyenkor teljesen szünetel. Ragadozó hal a fiatalok tápláléka apró talajlakók, később halikra és ivadék is. Ősszel a víz lehűlésével kezdenek megélénkülni a menyhalak és az éjszakai életmódra berendezkedett halak ilyenkor akár egész nap aktívak.

Legfeljebb 20 évig él.

Szaporodása

Páros ívó november és március között kezdődik a párzási időszaka. Ideális vízhőmérséklet 2-5 Celsius. Ikrás példányai 5-20 perces pihenési időközökkel, több részletben kibocsátanak 300 ezertől 1 millióig terjedő számú ikrát. A körülbelül 1 milliméter átmérőjű ikrán (1 000 000 nőstény kilogrammonként) nagy olajcsepp van, szabadon sodródik a vízben. (lásd a képet) A kelési idő 6-10 hét után kikelő lárvák 3-4 mm hosszúak. A lárvák kezdetben a vízben lebegnek, a kelést követő 12-15. napon kezdik meg az önálló táplálkozást és később a fiatal halak köv

alatt rejtőznek