|
|
A legnagyobb egybefüggő európai
udvarló- és fészkelőhelye Magyarországon van.[2]
Főleg
Dévaványa
közelében, a
dévaványai túzokrezervátumban
(Körös–Maros
Nemzeti Park) fordul
elő, de él nagy túzok a
Hortobágyon,
a
Nagykunságon
és a
Nagy-Sárréten
is.
örülbelül akkora, mint egy
pulyka,
ennek ellenére tud kitartóan repülni, de erős
futólábával nyílt vidékek jellegzetes földlakó madara.
Tollazata szürkésbarna piszkosfehér mellrésszel.
A Magyarországon is honos
nagy túzok
az egyik legnagyobb túzokféle (bár a
nagy indiai túzok
nála is nagyobb), szárnyfesztávolsága elérheti a 2,5
métert is. A kakas magassága mintegy 100 centiméter,
tömege elérheti a 18 kilogrammot, de a tyúk átlagosan
csak 4,5 kg.
A nagy túzokra jellemző a torok
két oldalán, az alsó
csőrkáva
tövénél található, foszlott fehér dísztollszálakból álló
bajusz. Háta vöröses árnyalatú barnássárga, fekete és
világos harántsávokkal, hogy az éppen költő madarat ne
fedezzék fel a
ragadozók,
hasa fehér, melltájéka világosbarna. Amikor a madár
násztollazatot ölt, nyakpajzsa is van. Lábán csak 3 ujj
van, amelyeket hatszögletű szarupikkelyek borítanak.
Élőhelye a füves puszta, a nagyobb
gabona- és kukoricatáblák, de óvatos, rejtőzködő
életmódja (és a jelentősen lecsökkent egyedszám) miatt
nagyon ritkán látható. A világ legnehezebb repülő
madara. A túzok számára fontos a zavartalanság. Ennek
ellenére kultúrakövető faj, kedveli a mezőgazdasági
területeket, különösen a repcét, hereféléket, lucernát,
az őszi gabonaféléket, amikben jól elrejtőzhet. Fészkét
is a termesztett növények közé rakja, dürgőhelynek
azonban a réteket, alacsony füves területeket választja,
táplálkozni is kijár ezekre. Fészkeit a mezőgazdasági
művelés állandóan veszélyezteti.
Kedvenc élőhelyei a mozaikos,
gyepekkel és mezőgazdaságilag művelt területekkel
váltakozó, jól belátható, erdőkkel nem tagolt területek.
Mindenevő: nagyobbrészt fűfélékkel
táplálkozik, de jelentős arányban fogyaszt rovarokat,
csigákat, férgeket, különböző magvakat, sőt, néha
rágcsálókat vagy kisebb madarakat is. Állati és növényi
eredetű táplálékának aránya szezonálisan változó:
tavasszal és nyár elején jórészt növényeket eszik, nyár
végén (a termés betakarítása és a rovarok mennyiségének
növekedése miatt) megnő étrendjében a rovarok aránya,
ősz vége felé (a rovarok eltűnésével) megint a növényi
táplálék (elhullott magvak, repcelevél) válik
kizárólagossá. A fiatal túzokok a felnőtt példányokkal
ellentétben eleinte csak ízeltlábúakkal táplálkoznak, és
csak fokozatosan térnek át a növényi étrendre. Téli
táplálékában nagyon fontos szerepet játszik a repce.
A kifejlett kakasok nagy
kiterjedésű territóriumot foglalnak el közvetlenül a
szaporodási idő előtt. Különböző hangokkal, önmutogató,
fenyegető magatartással próbálják megfélemlíteni
riválisaikat. A tojóknak jellegzetes tánccal udvarolnak:
fejüket hátrahajtják, faroktollaikat felmerevítik,
szárnyaikat kifordítják, torokzacskóikat felfújják. Ez a
tevékenység a dürgés.
A tojó a földön kisebb mélyedést
váj, és fűvel béleli ki. Egy fészekalja 2-3 szürkészöld,
barna foltos tojás. A költési idő 20-28 nap. A csibék
fészekhagyók, néhány óra elteltével követik a tojót, ami
még 4-6 hétig gondoskodik róluk. Mivel csak egyszer
költenek évente és kevés tojásuk van, ezért reprodukciós
képességük nagyon gyenge.
|
