1902-

november 17-én született Budapesten. A VII. kerületben a Király utca 76. számú házon emléktábla hirdeti születése helyét.

1915-

ben a fasori evangélikus gimnáziumba íratták.

1920-

ban az érettségi megszerzését követően megkezdte tanulmányait a budapesti Műegyetem vegyészmérnöki szakán.

1921-

másodévtől apai indíttatásra a Berlini Műegyetemen folytatta tanulmányait, az úgynevezett Technische Hochschule diákjaként.

1925-

ben megkapta az egyetemi vegyészmérnöki diplomát. A
Molekulák képződése és szétesése című disszertációját Polányi Mihály professzor vezetése mellett készítette el, és eredményeit mesterével együtt publikálta a Zeitschrift für Physik-ben.

1925-

Visszatért Budapestre, hogy a következő két évben apja újpesti bőrgyárában dolgozzék mérnökként, bár továbbra sem adja fel eredeti elképzeléseit a fizikusi pályát illetően. Titkon állandó olvasója lett a német Zeitschrift für Physik című újságnak, amely segítségével itthonról nyomon tudta követni a nagyvilágban zajló tudományos élet legfrissebb fejleményeit.

1926-

ismét Németországba megy, ugyanis Berlinben egy fizikus állást ajánlottak fel neki, az ottani műegyetem új elméleti fizikai tanárának asszisztense lesz.
1926 - 1927 között dolgozott itt.

1927-

1928 között a Göttingai Egyetem tanára (később professzora) lett. Az egyetemen együtt dolgozott Neumann Jánossal is, valamint
David Hilbert-el, aki ekkor a matematika legnagyobb élő alakjának számított.

1929-

Felismerte a tér-idő szimmetria szerepét a kvantummechanikában.

1930-

ban visszatért Berlinbe a berlini Technische Hochschule-ba, ahol meghívott előadóként dolgozott 1933-ig, mint vendégprofesszor.
Ez időtájt írta meg Csoportelmélet és annak alkalmazása az atomszínképek kvantummechanikájára című könyvét. A legenda szerint a csoportelméletet egy esős vasárnap délután tanulta meg iskoláskori barátjától, Neumann Jánostól. Wigner felismerte a csoportelmélet jelentőségét a természet szimmetriáinak leírásában.

Folyamatos ellentámadások érték írásával kapcsolatban, amelyek többek között Einstein, Gruppenpest, Schrödinger-től származtak kételyeiket kifejezve a csoportelmélet értelmével, hatásosságával kapcsolatban.

1930-

és 1933 között idejét részben Princetonban, részben Berlinben, részben Budapesten töltötte.
A Princetoni Egyetem-en 1930 októberétől előadóként dolgozott.
Budapesttel a fő kapcsolatot Ortvay Rudolf, az elméleti fizika professzora jelentette, aki rendszeresen meghívta Wignert, hogy tartson előadást a kvantummechanikáról. Gyakran leveleztek egymással - magyarul.

1931-

és 1935 között már félállású professzorként dolgozott a Princetoni Egyetemen.

1931-

ben jelent meg a világ több nyelvére lefordítva egyik fő műve a "Csoportelmélet és annak alkalmazása az atomszínképek kvantummechanikájára".

1933-

ban végleg Amerikába költözött a náci Németországból elüldöztetve.
Még ugyanebben az évben felismerte az atomokban rejlő magerők rövid hatótávolságát.

Frederick Seitz-cel megkonstruálták a fémes nátrium alapállapoti hullámfüggvényét - ez volt az új kvantummechanika első egzakt szilárdtest-fizikai eredménye.

1934-

Szilárd Leó neutronok felhasználásával előidézhető láncreakció ötletét jónak tartotta és közösen kidolgozták az elmélet lényegét.

1935-

1936-os tanévben már vendégprofesszorként dolgozott a Princetoni Egyetemen.

1936-

ban a Princetoni Egyetem nem hosszabbította meg szerződését, amely súlyos egzisztenciális és önértékelésbeli sokkot okozott neki.

1936-

1938 között - Madisonban, a Wisconsini Egyetemen lett fizikus professzor. Új munkahelyén nagyon jól érezte magát: "Wisconsinban értettem meg, hogy Princetonban boldogtalan voltam. Jót tettek velem, hogy kidobtak. Wisconsinban tanultam meg szeretni Amerikát, ott lettem amerikai."

1936-

december 23-án vette feleségül a Wisconsin-ban megismert Amelia Zipora Frank fizikushallgatót, aki akkor 30 éves volt, míg Wigner Jenő 34.
Feleségét azonban 9 hónap után, súlyos öröklött szívbetegsége miatt elvesztette.
Amelia 1937. augusztus 16-án halt meg, így gyermekük sem lett.

1937-

január 8-án kapta meg az amerikai állampolgárságot.

1937-

ben felismerte a magerők töltésfüggetlen voltát, a neutronok rezonáns befogódását az atommagok energiaszintjein és az atommagok héjszerkezetéről árulkodó mágikus számokat.

1938-

ban visszatért Princetonba, így könnyebb volt feledni családi tragédiáját.
1971 nyaráig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott Princetonban, az egyetem matematika-fizika professzoraként.

1939-

július 16-án Wigner és Szilárd felkereste Einsteint, és levelet írtak a belga királynőnek, hogy megakadályozzák a Belga-Kongóban levő uránkincs német kézbe kerülését. Végül Szilárd nem vállalta a kézbesítés kockázatát, mivel tartott attól, hogy a levél esetleg a német elhárítás kezébe kerül.
Augusztus 2-án, Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő győzte meg ismét Albert Einsteint, hogy írjon Franklin D. Roosevelt elnöknek. A híres levélben Einstein az atombomba haladéktalan kifejlesztését javasolta.

1941-

Ő volt a világ első atomreaktorának elméleti számítója és tervezője. Wigner tervezte valamint építette az első vízhűtéses atomreaktorokat, majd a reaktorok biztonsága érdekében ő ajánlotta, hogy a neutronok lassítására szintén vizet alkalmazzanak.
Ma ezen az elven működik a világ atomerőműveinek 90%-a.

1941-

június 4-én feleségül vette Mary Annette Wheeler fizikus professzort, akivel annak rák okozta haláláig, 1977. november 8-áig élt együtt.

1942-

tavaszától 1945 nyaráig a Chicagói Egyetem Metallurgiai Laboratóriumában, a Manhattan-programban dolgozott. Itt Wigner munkája meghatározó jelentőségűnek bizonyult, ugyanis Ő tervezte a hanfordi reaktorokat, amelyek plutóniumot termeltek az atombombához.
Az önfenntartó láncreakció 1942. december 2-án megvalósult.

1946-

1947-ig Oak Ridge-ben, a Clinton Vegyiművek kutatási és fejlesztési igazgatójaként atomreaktorok tervezésében és előállításában vett részt. 37 szabadalma kellően bizonyítja aktivitását e téren, ezért Őt tekintik a világ első reaktormérnökének.

1949-

ben kidolgozza a Bariontöltés-megmaradási elvét.

1950-

ben több hónapot dolgozott a DuPont tanácsadójaként a "Savannah River" nehézvízmoderált trícium- és plutóniumtermelő reaktorok tervezésén.

1960-

Megkapta az Egyesült Nemzetek "Atom a békéért" díjat az első, vízzel hűtött teljesítményreaktorok megtervezéséért.

1963-

tól a polgári védelem Harbor Project-jének volt az igazgatója, így próbált küzdeni a "megelőző csapás" és a "kölcsönösen biztosított elpusztítás" (Mutually Assured Destruction = "MAD") őrült stratégiája ellen.

1963-

ban Nobel-díjat kapott a szimmetriaelvek szerepének felismeréséért a kvantummechanikában.

1971-

ben nyugdíjba vonult, de ezután is vállalt előadássorozatokat és szemináriumokat különböző USA-beli és más egyetemeken. Magyarországra is többször hazalátogatott az 1970-80-as években.

1976-

augusztusában jött haza az Eötvös Loránd Fizikai Társulat meghívására. A kvantummechanika értelmezési problémái témáról tartott előadást.
Ekkor már nagyon foglalkoztatta a kvantummechanikai mérés valószínűségi értelmezése, vagyis az emberi értelem és a valóság összjátéka.

Látogatásának emlékére Balatonfüreden a tóparton emlékfát ültetett.

1977-

Következő látogatása alkalmával az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagjává választotta.
Előadását a Természettörvények és kezdőállapotok-ról tartotta.

1979-

december 29-én elveszített második feleségét is.
Az akkor 77 éves Wigner Jenő elvette Eileen Claire Pattont, egy jóbarátja özvegyét.

1983-

ban hazalátogatva felkereste a Paksi Atomerőművet is.

1987-

ben megkapta az ELTE tiszteletbeli doktori címét, és a Parlamentben átvette a Magyar Köztársaság Zászlórendjét.

1988-

ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.

1995-

újév napján halt meg a "világ első reaktormérnöke".