Neumann János

1903- ben született Budapesten. 1909- 1913 között járt elemi iskolába. 1913- tól a fasori evangélikus gimnáziumban tanult tovább. Két évvel később Wigner Jenőt is ide íratták. 1917- 1918-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet. 1920- ban pedig az ország legjobb matematikus-diákja kitüntetést. Mire leérettségizett, már matematikusnak számított. 1921- szeptember 14-én beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára. Fô tárgya a matematika volt, melléktárgyai a fizika és a kémia. Ezenkívül a Pázmány Péter Tudományegyetemhez kötötte formális kapcsolat.
Doktori disszertációjának címe:
Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése. 1921- ben kezdte tanulmányait a berlini egyetemen. 1924- ben a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule-n folytatta tanulmányait. 1926- március 13-án fogadták doktorrá. 1926- októberében szerezte meg vegyészmérnöki diplomáját. Ezután Göttingenbe, a német matematika fellegvárába ment, ahol David Hilberttel dolgozott együtt. 1926- december 7-én tartotta meg első előadását a társasjátékok elméletéről. 1927- áprilisában kért tanítási engedélyt a Friedrich Wilhelm Egyetemen, és december 13-án elfoglalhatta helyét az egyetem tanárai között. 1927- ben jelent meg híres dolgozata a matematika ellentmondás-mentességének problémájáról. 1929- a Princeton University-n vendégprofesszorként tart előadásokat. 1930- ban házasságot kötött Kövesi Mariettával, akitől később megszületett egyetlen gyermeke, Marina. 1930- 1933 között fél évenként Amerikában, fél évenként Európában tanított. Végül, mikor Németországban győzött a fasizmus, letelepedett az Egyesült Államokban, ahol az Institute for Advanced Study tagja lett. 1937- ben megkapja az amerikai állampolgárságot, majd látva a közelgő világháborút, bekapcsolódott a nácizmus elleni katonai előkészületekbe.
Fizikusként a 30-as évek közepén a hangsebességnél gyorsabb turbulens áramlásokkal kezdett behatóan foglalkozni. A lökés- és robbanási hullámok első számú szakértőjeként 1937-ben meghívták a Ballisztikai Kutató Laboratóriumba.
A világháború kitörése után kapcsolatba került a Hadianyag-ellátási Főnökséggel. 1938- ban Budapestre látogatva, miután előző házassága felbomlott, feleségül vette Dán Klárát, aki élete végéig hű társa maradt. 1938- A magyar Matematikai és Fizikai Társulat tiszteletbeli tagjává választotta. 1943- ban zsidó emigránsként kötelességének érezte, hogy bekapcsolódjon a nácizmus legyőzésére irányuló Manhattan-tervbe.
Részt vett az atomenergia felszabadításában és háborús célú felhasználásában, majd a békés energiatermelés szolgálatába állításának irányításában is. 1944- ben a pennsylvaniai egyetemen meghatározó módon járult hozzá az első teljesen elektronikus, digitális számítógép, az ENIAC (Electronic Integrator And Computer) megépítéséhez. Az ENIAC 1946-ben készült el teljesen. 1945- 1957-ig a princetoni Elektronikus Számítógép projekt igazgatója. Ekkor már az emberi agy, valamint az idegrendszer működését utánzó gépek kötötték le figyelmét. 1945- júlisában írta meg azt a művét ("First Draft of a Report on the Edvac"), amelyben a "Neumann-elvek"-ként ismert megállapításait, valamint a számítástechnika, és a számítógépek általa elképzelt fejlődésérôl olvashatott a világ.

A Neumann-elvek:
- Teljesen elektronikus számítógép
- Kettes számrendszer alkalmazása
- Aritmetikai egység alkalmazása (univerzális Turing-gép)
- Központi vezérlőegység alkalmazása
- Belső program- és adattárolás
Közben felépíti új gépét az EDVAC-ot, amely ezen elvek alapján működött.

1945- ben Angliában a cambridge-i egyetemen elkészült az első elektronikus, tárolt programú számitógép, az EDSAC (Electronic Delay Storage Automatic Computer), mely már a "Neumann-elvek" alapján működött. A számítógép működéséhez a biológiát hívta segítségül:
az emberi agy feladat megoldásainak mintájára megalkotta az algoritmust, s az agyat vette alapul a számítógépben való számítások elvégzésének megvalósításához. 1955- Érdemeinek elismeréseképpen az Amerikai Egyesült Államok elnöke kinevezte az USA Atomenergetikai Bizottságának elnökévé. Érdeklődésének kialakulásában fontos szerepet játszott Ortvay Rudolf, magyar tudós, akivel sokat levelezett.
Neumann a következőket mondta: "a tudomány a jövőben inkább a szabályozás és vezérlés, programozás, adatfeldolgozás, kommunikáció, szervezés és rendszerek problémáival törődik majd".
Felismerte: egy rendszer biztonságát illetve hatékonyságát nem annyira az határozza meg, hogy milyen elemekből épül föl, hanem hogy hogyan van rendszerré szervezve, az elemek között milyen minőségű és mennyiségű információ megy át. Neumann János jól látta a fejlődés további irányát, de életművét már nem fejezhette be. 1957- február 8-án halt meg rákbetegségben Washingtonban, Amerikában.