Jedlik Ányos

1800- január 11-én született Jedlik István néven, a Komárom megyei Szimőn. 1817- ben a Szent Benedek-rend növendékei közé lépett. Ettől az időtől kezdve tanulmányait rendjének iskoláiban folytatta és mint újonc, felvette az Anianus, Anián, magyarosan Ányos névet. 1818- ik évet már Pannonhalmán töltötte. Ez volt a döntő lépés életében. Kezdete nemcsak tudományos pályájának, hanem egyénisége alakulásának, jelleme fejlődésének is. 1821- ben tette le Pesten a szigorlatot matematikából és fizikából. 1822- ben filozófiából és történelemből szigorlatozott sikeresen. 1822- október 31-én bölcsészdoktorrá avatták Pesten.
A főigazgató előtt november 4-én letette a tanári esküt Győrben, és a bencés rend által működtetett gimnázium harmadik osztályában negyvenhat 10-11 évesnek tanított itt egy évig minden tárgyat, azaz hittant, latint, magyar nyelvet, magyar történelmet, földrajzot és matematikát. 1824- ben került a rend győri líceumába, ahol a gazdag német nyelvű szakirodalom alapján maga is sok kísérletet elvégzett. 1825- szeptember 3-án pappá szentelik.
Ezután Győrben a házi lyceum fizika, természetrajz és mezőgazdaságtan tanára volt 1831-ig.
Fejleszti a szertárat, olvassa a "kezéhez jutó", leginkább német nyelvű szakirodalmat és megalkotja első találmányait. 1827- ben huszonhét éves korában feltalálta az első elektrodinamikus, áram-áram kölcsönhatáson alapuló motort. A forgony nevet adta neki. 1828- ban győri tartózkodása alatt fedezte fel Jedlik a szódavíz készítésének a módját. A felmerülő problémákat (pl. a gáz minél jobb elnyeletése) jó gyakorlati érzékkel oldotta meg. Az 1820-as évek végén már ellátta a rendházat szódavízzel. 1829- ben az elektromágneses vonzás (forgatás) törvényszerűségeit vizsgálva Jedlik felismerte, hogy elektromágnes mezőjében lévő tekercs jobban kitér, mint egy iránytű, sőt megfelelő áramváltás esetén ez az elfordulás folytonos forgássá is tehető. 1829-ben épített forgonyában már megtalálható volt a mai egyenáramú motorok mindhárom fő alkotórésze: a tekercselt állórész, a tekercselt forgórész és az irányváltó kommutátor. 1831- ben Pozsonyba került. A bencés rend vállalta, hogy a győri és pozsonyi királyi akadémiákat is ellátja tanárokkal.
Győrből főapátja helyeztette át Pozsonyba az akadémiára.
Itt legfontosabb feladatának a meglehetően hiányos fizikai szertár fejlesztését tekintette. Sok eszközt, műszert készíttetett vagy vásárolt.
A rend minden évben meghatározott összeget adott szertárfejlesztésre, az állam csak a javítási költségeket fizette.
Jedlik hozzáfogott a szertár és a tanterem átalakításához, felszereléséhez.
Munkájában komolyan támogatta őt igazgatója, Adamkovits Mihály, tankerületi foigazgató, esztergomi kanonok. 1834- 1835 között szakmai tanulmányutakat tesz Ausztriában. Barátjával és rendtársával kettesben, leginkább gyalog vándorolják végig az utat. Bécsbe többször is ellátogat.
Jedlik Pestre szeretne kerülni, az egyetem fizika tanszékére. 1837- ben megpályázta az egyetemi tanárságot, és az akkor szokásos vizsga alapján el is nyerte azt. Így került 1840-ben Pestre. 1839- ben oktatási célra rendelt ilyen gépet egy bécsi műszerésztől, méghozzá saját tervei szerint javított kivitelben. Széles látókörét mutatja, hogy rögtön öt gépet készíttetett azért, hogy több felsofokú iskolának is jusson. Szerencsére a Győrbe szállított példány épségben megmaradt, a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban levő Jedlik múzeum féltve őrzött kiállítási tárgya. 1840- től nagy energiával látott neki a galvánelemek tökéletesítésének. Elemeivel sok elektrotechnikai kísérletet végzett, ennek alapján sok villamos készüléket szerkesztett vagy tökéletesített. 1840- 1878-ig a Pesti Tudományegyetem természettani tanszékén volt nyilvános rendes tanár. 1840- márciusában, hosszadalmas pályázati procedúra után végül megkezdi egyetemi tanári előadásait Pesten.
Lakása az egyetem épületében, a fizikaszertár mellett volt.
Pesten is megkezdte az egyetemi szertár fejlesztését. Mivel a központi támogatás rendkívül csekély volt, Jedlik saját pénzéből is sokat áldozott a fejlesztésre.
Kísérleteiről naponta aprólékos feljegyzéseket készít - ha éjszaka eszébe jut egy ötlet, felkel, átmegy a szertárba, hogy kipróbálja. Tanítványa nincs sok - az egyetem hallgatóinak legnagyobb része joghallgató, a bölcsészetre kevesen járnak -, így az egyetem falain kívüli ismeretterjesztésbe kapcsolódik be.
A negyvenes évektől kezdve - az ívlámpás világítás nagy áramigényét figyelembe véve - kezdett az elemek tökéletesítésével foglalkozni. 1841- Pestre kerülése után egy évvel kezdi a tagtoborzást Bugát Pál a Magyar Természettudományi Társulatba - Jedlik az elsők között írja alá az ívet, mint alapító tag.
Ugyanebben az évben tartják meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első és második nagygyűlését Pesten - Jedlik azonnal bekapcsolódik a munkába.
Két előadást is tart: egyikben a még Győrben (1826-ban) feltalált s azóta továbbfejlesztett szódavízgyártó eljárását ismerteti, másikban érdekes elektromágneses jelenségeket mutat be.
  Itt mutatta be azt a kéttekercses, szaggatott egyenárammal táplált indukciós készüléket, amelynek nagyfeszültségű áramimpulzusaival jó eredményeket sikerült elérni idegrendszeri és mozgásszervi betegségek, izomsorvadások gyógyításánál. 1845- ben latin helyett magyarul kezdte oktatni hallgatóit.
Tankönyvei révén a fizika magyar szókincsének egyik megalkotójaként tartják számon.
Mivel a természettudományos magyar műszavak hiányoztak, Czuczor Gergely, és Kazinczy Ferenc felkérésére Jedlik sok új műszaki szót alkotott. Ilyen például: merőleges, tehetetlenségi nyomaték, eredő erő, dugattyú, hullámtalálkozás, stb. 1846- 1847-es tanévtől kezdve három évre dékánná választják az egyetem bölcsészkarán. 1847- ben írt egy tankönyvet az Institutum Geometricum hallgatóinak "Compendium Hydrostaticae et Hydrodynamicae" címmel, ennek fordítása kőnyomatos kivitelben 1850-ben jelent meg "Víznyugtanhoz tartozó Pótlékok" néven. Ebben differenciál- és integrálszámítással tárgyalta az anyagot. 1848- ban a bölcsészkar dékánja lett.
Az előző évhez hasonló, tanulásra buzdító szavakkal fordult a hallgatósághoz, de a józanságra intő beszéd akkor ellentétes hatást váltott ki az ifjúságból. Az 1848/49-es tanévben Jedlik már nem tarthatott előadást az egyetemen, még a szertár kulcsát is elvették tőle.
A tanításban beállt kényszerszünetet Jedlik két dologra használta. Hazafias érzéseinek sugallatára beállt nemzetőrnek - őrséget állt, árkot ásott, ott segített, ahol szükség volt rá. Megmaradó idejében egyetemi tankönyvének kéziratát rendezgette. Várta az alkalmas időt, amikor majd megjelentetheti. Több részből állónak tervezte. az elsőnek, amelybe mechanika, hangtan és kémia került, a "Súlyos testek természettana" címet adta. 1850- ben saját költségén kiadta az első magyar egyetemi fizikatankönyvet "Súlyos testek természettana" címmel, melybe mechanika, hangtan és kémia került.
A könyv folytatása azonban elmaradt, amelyben a fény, a hő, az elektromágneses jelenségek és hatások fizikája lehetett volna. Tény az, hogy elkezdte a második részt, azután abbahagyta. Pannonhalmán, a Jedlik-hagyatékban őrzik azt a kőnyomatos jegyzetet, amelynek címe: "Jedlik Ányos: A súlytalanok természettana. Első szakasz: Fénytan." Hasonlóképp kéziratban maradt fenn többféle hőtanjegyzet. 1850- től kezdve Jedliket ugyan visszavették az egyetemre, tarthatott újra - németül - előadásokat, de már szinte alig volt kinek. A műszaki képzést leválasztották az egyetemről, az egyetemi Mérnöki Intézetet (Institutum Geometricum-ot) 1850. szeptember 29-én egyesítették az Ipartanodával.
A forradalom előtti tudományos mozgalmak elhaltak, az egyesületek csak vegetáltak.
A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ig nem tartott nagygyűlést. Ezekben az években Jedlik a szertárban elmerülten kísérletezett: a Bunsen-elem javításán dolgozott, egyenáramú forgógépet fejlesztett ki, melyet motorként működtetve, meghajtotta vele optikai rácsosztó gépét, s jobbnál jobb rácsokat állított elő. 1851- ben a fénytani és hőtani tankönyve, két kis litografált füzet csak kézírásos formában, kőnyomatos kivitelben jelent meg. Ezek csak kivonatai, részletei Jedlik eredeti kéziratainak.
Jedlik 1851-ig tanított a Műegyetem elődjén, a Mérnöki Intézetben (Institutum Geometricum). 1855- ös párizsi kiállításra 100 elemes telepet küldött, de ezek nagyrésze a gondatlan szállításban, tárolásban összetörtek. Az épen maradt darabokat áttanulmányozva a szakmai bizottság bronzéremmel jutalmazta találmányáért. 1856- ban Bécsben tartották vándorgyűlésüket a Német Természetvizsgálók, Jedlik elment és bemutatta a javított Bunsen-elemet, valamint az általa feltalált forgonyt (elektromotort).
El is érte, hogy néhány ezután írt tankönyvbe bekerült a neve, mint a villanymotor egyik feltalálójáé.
Szokatlan felkéréseknek is eleget tett: megvizsgálta, hogy mi lehet a tudományos alapja, magyarázata az akkor divatos "asztaltáncoltatásnak".
Kufsteinből kiszabadult Czuczor szótárkészítő tevékenységét megirigyelve, elfogadta a felkérést egy
szakmai magyar-német szótár összeállításában való közreműködésre. 1858- as év meghozta számára a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos elismerését: A "Súlyos testek természettana" című egyetemi tankönyvét akadémiai nagyjutalommal tüntették ki, őt magát pedig az  1858. december 15-i nagygyűlésen az Akadémia rendes tagjává választották. Teljesen szokatlan eljárás az Akadémia történetében, hogy valakit a levelező tagság átugrásával azonnal rendes taggá nyilvánítanak. 1861- ben írta le a dinamó-elvet.
  A világon először Jedlik Ányos ismerte fel, hogy a generátorból elhagyható az állandó mágnes, és hogy saját energiájával képes gerjesztését létrehozni és fenntartani.
Tudományos munkásságában megelőzte kortársait, de legfontosabb találmányáról, az ősdinamóról csak 1856-ban beszélt, az első írásos dokumentum erről az egyetem 1861-ben összeállított leltárkönyve volt. Az írásos bizonyíték egyértelmű ugyan, de mivel találmánya nem vált ismertté, a dinamó feltalálása Siemens nevéhez fűződik.
A leírás egyik különleges gépe kézzel írt használati utasításában került elo.
Jóval azután került elő, hogy a német Werner Siemens 1866 végén Jedliktől függetlenül szintén eljutott a dinamó-elvig és működőképes dinamógépet készített.
Találmányát ismertette és szabadalmaztatta, így a világ Siemens-et ismeri el a dinamó feltalálójának. 1863- 1864-ben az egyetem rektora. 1863- tól kezdve tizenöt éven át tagja a Tanárvizsgáló Bizottságnak; ő vizsgáztatja fizikából azokat, akik magyar középiskolában kívánnak tanítani. 1866- ban a Vasárnapi Újság címoldalán ismerteti Jedlik tudományos munkásságát abból az alkalomból, hogy negyedszázada kezdte működését a Magyar Természettudományi Társulat. Újra megtartják évenkénti vándorgyűlésüket a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók, Jedlik majd mindegyiken jelen van és beszámol saját kutatásairól. 1868- ban királyi tanácsosi címet kapott munkásságának elismerése okán. 1871- szeptemberében Jedlik egy hónapos tanulmányútra megy Németországba, felkeresi a híres és új egyetemeket, gyűjti a tapasztalatokat, hogy megtervezhesse itthon álmai munkahelyét: az ideális előadótermet, az ideális szertárat, előkészítő helyiséget, laboratóriumot. 1872-ben készen vannak a tervek. 1873- ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lett. 1873- ban a bécsi világkiállításon egy Siemens vezetésével működő bírálóbizottság a "Haladás érmével" tünteti ki Jedlik "villámfeszítő" berendezését (feszültség-sokszorozóját). A kiállításra kimegy - emellett szólnak 1855-ös párizsi rossz tapasztalatai is, ahová mást küldött el és tönkre is tették az akkori találmányát -, de a díj átvételére már nem utazik ki újra, sajnálná az elfecsérelt időt. 1878- ban Jedlik nyugdíjazását kéri, s a 78 éves professzor helyét a tanszék élén átveszi a 30 éves Eötvös Loránd. Az új épület felépítésére csak a 80-as évek közepén kerül sor, akkor már Eötvös Loránd tervei szerint.
Jedlik Ányos nyugdíjas éveit Győrben, a rendházban tölti. Itt is dolgozik, amennyire a szűk hely és fizikai állapota megengedi. Szellemileg friss. 1879- ben a vaskorona-rend harmadik osztályának lovagja lett. 1880- Szombathelyen, az Orvosok és Természetvizsgálók 1880. évi vándorgyűlésén a természettudományos kutatás személyi és tárgyi feltételeiről tart előadást. 1891- ben lesz a megalakuló Mathematikai és Physikai Társulat 1. számú tagja. 1894- ben 94 éves korában köszönti Eötvöst, akit miniszterré neveztek ki. 1895- december 13-án, 95 évesen halt meg.