Irinyi János

 1817- május 17-én született a Bihar vármegyei Nagylétán (ma: Létavértes). Apja, id. Irinyi János kiváló mezőgazdász volt. Nagyváradon végezte középiskoláit, majd a Debreceni Kollégium joghallgatója lett. 1836- ban a bécsi Politechnikumban folytatta tanulmányait, ahol főleg kémiával foglalkozott. Egy erdélyi származású professzorának, Meissner Pál-nak egyik sikertelen kísérlete adta számára azt az ötletet, hogy az addig robbanásszerűen lángra lobbanó gyufából miként lehetne egy zaj nélküli, biztonságos gyufát készíteni. 1838- könyvet írt a kémia elméletéről, amelyben különösen a savakkal foglalkozott. Szembeszállt Lavoisier-nak azzal az állításával, hogy a savas karakter az oxigéntől lenne. A következő évben hazatért Magyarországra, majd kémiai cikkek egész sorát jelentette meg a kémia elméleti és gyakorlati vonatkozásairól (pl. vegyaránytan, lőgyapot). Értekezett a magyar szikes talajokról is, melyek gipsszel történő javítását először Ő javasolta. 1840- ben Pesten megalapította az első magyar gyufagyárat, az "Első Pesti Gyújtófák Gyárát", amely 1848-ig működött. 1847- ben tevékenyen részt vett a Schuster-féle "vegytani műnyelv" megreformálásában is. E nyelven írta tankönyvét, amelynek csak az első kötete jelenhetett meg Nagyváradon. 1848- ban a '48-as ifjúság vezetői közé tartozott, többek között Ő és József nevű öccse is részt vett a híres 12 pont megfogalmazásában. Egyre közelebb került Kossuth Lajos köréhez, aki később kinevezte az állami gyárak főfelügyelőjévé. 1849- es szabadságharc idején Kossuth megbízásából a nagyváradi lőpor- és ágyúgyár biztosa lett. A szabadságharc leverése után rabsággal bűnhődött a hírhedt pesti Újépületben. 1850- ben amnesztiával bocsátották szabadon. Kiszabadulása után folytatta a kémiai ismeretek terjesztését. Családja vértesi birtokán gazdálkodott, azonban mezőgazdasági kísérletei anyagilag tönkretették, s könyvelői állást kellett vállalnia. 1863- 1882 között a debreceni István gőzmalom igazgatója lett. 1895- december 17-én hunyt el Vértesen