AZ ÓL.OMVEGYÜLETEK HATÁSA AZ ÉLŐ SZERVEZETEKRE Az ólomvegyületek mérgezőek!

Ma az ólommérgezéseket főleg szerves ólomvegyületek (pl. ólom-tetraetil) okozzák, amelyek bőrön át is felszívódnak. Az "ólmozott" benzin kb. 0,05 tömeg% ólom-tetraetilt tartalmaz. Az ivóvíz meg­engedett ólomkoncentrációja köbméterenként maximálisan 0,05 mg, a levegőé pedig 0,2 mg.

Az ólmozott benzin használata miatt a forgalmas országutak mentén a növények ólomtartalma 5-IS%­kal nagyobb, mint az utaktól távol. Az utak két oldalán kb. 100 m szélességű az a földsáv, ameddig a begyűjtött növényekben magas ólomtartalmat mértek. Az ipari vidékeken a növények ólomtartalma I S-50-szerese lehet egy nem ipari környéken élő ugyanolyan fajtájú növényhez képest. Ezért a nagy forgalmú utak, ipari létesítmények közelében legeltetni, emberi vagy állati táplálkozásra növényt ter­meszteni nem volna szabad. A haszonnövények között nagy lehet a burgonya, a káposzta, a saláta, a sárgarépa, a paradicsom ólomtartalma. Hazánkban 1999. április I. óta nem forgalmaznak ólmozott benzint.

Az ólom és vegyületei ha felszívódnak, nehezen ürülnek ki az állati és emberi szervezetből, vagyis fel­halmozódnak. A haszonállatok szervezetében a már felhalmozott ólomtartalom jelenik meg élelmiszereinkben. Az emberi szervezetbe az ólomvegyületek a táplálék, az ivóvíz és a belélegzés útján kerül­nek.

A mérgezés tünetei: étvágytalanság, gyengeség, fejfájás, idegesség, remegés, magatartási zavarok, há­nyás, bélgörcsök, veseelégtelenség.

Az ólomvegyületek vérszegénységet, érszűkületet, magas vérnyomást, keringési zavarokat okoznak. Elősegítik a vérrögök képződését. A véren át bekerülve az agyba, károsítják a központi és a periféri­ás idegrendszert. Különösen veszélyes az agy károsodása a kisgyerekeknél. Mérték a vér és a tejfog ólomtartalmát. Akiknél magas volt a vér ólomtartalma, figyelem-összpontosításuk, intelligenciájuk el­maradt társaikétól. Ha valaki kisgyermek korában ólommérgezésnek volt kitéve, életének későbbi sza­kaszában is szenvedi következményeit.

 METEORITOKRÓL

A Főld felszínére évente átlagosan százezer tonna meteorit hull, amely közei 90 tömeg% vasat tartal­maz. Afrika délnyugati részén ( 1920-ban) találtak meg egy kb. 60 tonna tömegű meteoritot. A Grön­landon talált 33 tonnás vasmeteoritot New Yorkban őrzik.

Az arizonai sivatagban egy 1200 méter átmérőjű, 175 m mélységű krátert fedeztek fel. Ezt egy hatal­mas vasmeteorit ütötte, amely még a történelem előtti időkben hullott ide.

A VAS ÉLETTANI JELENTŐSÉGE

A vas mind a növény-, mind az állatvilág, mind az ember számára nélkülözhetetlen elem. Növényekben a vashiány nem ritka, különösen bázikus talajok esetében figyelhető meg kisárgult elszíneződés (klorózis).

Az emberi szervezetben a vas szükséges a hemoglobin képzésében, továbbá a mioglobin (az izmok vö­rös festékanyaga) és bizonyos enzimek keletkezéséhez. A hemoglobin, amely a vas legnagyobb részét tartalmazza, rendszeresen lebomlik és újra felhasználódik, ahogyan a vörösvértestek 120 napon­ként kicserélődnek. A hemoglobin központi atomja a vas, amely megköti a belélegzett levegőből az oxigént. A vérkeringés szállítja az oxigént a sejtlégzés helyére.

A vas a sejtek keletkezésében, növekedésében és regenerációjában is fontos szerepet játszik. A nukle­insavak szintézise csak vasjelenlétében valósul meg.

A vas az immunrendszer működésében is nélkülözhetetlen. A védekező mechanizmusban sok enzim csak vassal társulva tudja kifejteni hatását.

A vas a szervezetben fehérjéhez kötődve tárolódik. A szövetek, főleg az izmok, mioglobinhoz  tartalmazzák a vasat. Ahhoz, hogy a vas hasznosuljon a szervezetben, rézre, kobaltra, mangánra és C­vitaminra van szükség. Vas szükséges a B-vitaminok megfelelő anyagcseréjéhez is.

Vasban gazdag élelmiszerek: sertésmáj, marhamáj, szív, vörös húsok, tojássárgája, szárított hüvelyesek, dió, mogyoró, mák, kakaó, csokoládé, ribizli, csipkebogyó.

A vas anyagcserezavarai: a vashiányos vérszegénység, amelyek hatására ereikben a hemoglobin mennyisége. Tünetei: fáradékonyság, belső nyugtalanság, figyelmetlenség, komolyabb erőkifejtés után remegés, sápadt bőrszín, törékeny haj és körmök. A vastöbblet a szívet, a májat és cgyéb szerveket képes károsítani. Meggyorsítja a vérrőgök képződését, amelyek az artériákat el tudják zárni. Fokozza az infarktus veszélyét. A változatos táplálkozás biztosítja a szervezet számára a kellő vasmennyiséget, a túlzott felhalmozódás ritkán következik be.

A RÉZ

A réz valamennyi élőlény számára nélkülözhetetlen, létfontosságú enzimek alkotórésze. Ezzel függ össze, hogy mind a rézionok hiánya, mind pedig fölöslege az élő szervezet megbetegedéséhez vezet. A fémréz nem mérgező, ionjai azonban mérgezőek. Az alacsonyabb rendű élőlények érzékenyebbek a rézzel szemben, ezért gabonacsávázásra, peronoszpóra elleni permetezésre a rézvegyületek oldatai alkalmasak (pl. a réz-szulfát oldata). A rézedényben levő víz sokáig tiszta marad, mert a réz oxidáló­dása és oldódása folytán a vízbe kerülő kis mennyiségű rézion megöli az alsóbb rendű szervezeteket. Ezért például a vágott virág rézből készült edényben tovább tartható el, mint üvegvázában. Ezért hi­giénikus a rézpénz és a rézkilincs is.

Emberre csak a 0, 1 g feletti rézmennyiség ártalmas. Rézmérgezés esetén tejet, aktív szenet kell adni a mérgezettnek a réz lekötésére.

A réz az ember, a magasabb rendű állatok és számos növény létfontosságú nyomeleme. Elősegíti a vas beépülését a hemoglobinba, serkenti a vörös vértestek képződését. Ezért vérszegénység kezelésekor kis mennyiségű adagolása szükséges. Egyes enzimek nélkülözhetetlen alkotórésze. A réznyomok elősegítik a kalcium és a foszfor beépülését a csontokba.

A tenger puhatestű élőlényeinek a vére vastartalmú hemoglobin helyett réztartalmú fehérjét tartalmaz. Ezeknek az élő szervezeteknek az esetében a tengerből felvett réz légzési katalizátorként működik, A tengeri puhatestűek és rákok ereiben a réztartalom miatt kék színű vér folyik. Az édesvízi ponty réz­ion jelenlétében fokozottan fejlődik, olyan tavakban viszont, ahol nincs réz, pontyokra veszélyes gombafaj szaporodik el. Ezzel szemben a cápa képtelen elviselni a rezet, messze elűzhető a réz-szul­fáttal kezelt hely környezetéből.

Kis rézmennyiség szükséges a klorofill szintéziséhez is. Rézhiányos talaj esetén a levelek világoszöld színűek és törpenövés figyelhető meg. Ez a betegség a klorózis vagy fehérjárvány, rézvegyületek trá­gyázásával szüntethető meg.

Egészséges táplálkozás esetén rézhiány, illetve rézfölösleg nem alakul ki az Emberi szervezetben.

A rézhiány és a réz kóros méretű felhalmozódása rézanyagcsere-zavarokat idéz elő. Réz-fehérje hiá­nyában (Wilson-kór) a szervezetbe kerülő rezet az agyszövet, a máj és a vese köti meg. Ez a rézlera­kódás súlyosan károsítja ezeket a szöveteket. A rézanyagcserével kapcsolatos másik betegség (Menkeskór) a szellemi és testi fejlődés elmaradásával jár.

Biológiai folyamatokkal hozható kapcsolatba az egyik fontos rézkinyerési eljárás is. Egy rézbányát készletének kimerülése után elárasztottak vízzel. Amikor két évvel később a vizet kiszivattyúzták, nagy mennyiségű rezet találtak benne. Egyes baktériumok élettevékenységük során a rézvegyületek réztar­talmát elemi réz és réz-oxid formájában választják ki. Így felhasználhatók kis érctartalmú kőzetek vagy meddőhányók hasznosítására.

A FÉMEZÜST BAKTÉRIUMÖLŐ TULAJDONSÁGÚ!

A fémezüst baktériumölő tulajdonságát már az ókorban is ismerték. Az egyiptomiak Kr. előtt 2500-ban a sebesüléseket vékony ezüstlemez ráhelyezésével gyógyították. Hérodotosz leírta, hogy a perzsa ki­rály az ivóvizét "szent" ezüstkehelyben tartotta. Nagy Sándort és vezéreit az ezüstkupák védték meg indiai hadjárata során a gyomor- és bélmegbetegedésektől.

PILLANATKÉPEK AZ EZÜST TÖRTÉNETÉBŐL

A~ ősemberek a víz tükrében láthatták meg először magukat. A bronzkorban élő emberek már a vul­kánok üveggé dermedt lávájából, az obszidiánból tükröket tudtak pattintani. A régi egyiptomiak, trójaiak, rómaiak réz-, bronz-, ezüst- vagy aranylemezek fényezésével állítottak elő tükröket. Üvegtükröt első ízben kb. a II. sz. végén készítettek. Egyiptomban fekete üveget csiszoltak fényesre. A rómaiak az üveglap felületére ónfóliát erősítettek. Később a fémbevonatú tükrök használata vált ál­talánossá, bevonásra ólmot és aranyat is használtak.

A mai tükörkészítési eljárást 1843-ban dolgozták ki, ezüst-nitrát-oldatból redukálással választják ki nz üveg felületére a fémezüstöt.

Az ezüst jó tulajdonságai alapján azok közé a fémek közé tartozik, amelyeket az ember igen korán megismert és megmunkált. A nagyszámú műkincs mellett az ezüst pénzként való használata a legjellemzőbb. Sajnos a ránk maradt értéktárgyak száma nem túl nagy, mert egyrészt az ezüst a talajban levő kémiai anyagok hatására könnyen bomlik és pusztul. Másrészt az arany megbabonázta a művésze­ket, és ezért számos ezüstből készült tárgyat arannyal vontak be.

Európában a római korban vált az ezüst használata gyakorivá. Az ezüst a mitológiai jelenetek, az állat- és növényábrázolások gyakran ismétlődtek. Fontosak az asztaltartozékok és a társas élet­tel kapcsolatos dísztárgyak.

Később a vallásos célú ezüsttárgyak száma volt igen jelentős. Kelyhek, ereklyetartók, tömjénezők, sőt teljes oltárok is készültek ezüstből.

A  korának egyik legfejlettebb mestersége az ötvösség volt. A kolostorok műhelyei mellett kezd­tek elterjedni a világi ötvösműhelyek is. Az Árpád-kori ötvösművészet és pénzverés központja Esztergom volt.

Az ipari forradalom az ezüstművességre is hatott, tömegcikkeket előállító iparrá vált. Ekkor kezdték el a réztárgyak ezüstözését is.

A napjainkban készített ezüsttárgyak több csoportba sorolhatók. Készülnek antik tárgyak pontos másolatai. Másik csoportba sorolhatók a híres formatervezők alkotásai. A harmadik csoportba tartoznak az ésszerű, hétköznapi modellek, használati tárgyak. Mindegyik alkotásra egyformán jellemző, hogy az alapanyag sajátos szépsége érvényesül.

PILLANATKÉPEK AZ ARANY KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL

Az ókori világ aranyban leggazdagabb országa Egyiptom volt. A fáraók sírkamráiból nagy mennyiségű aranytárgy, aranyozott dísztárgy került elő.

Az aranyat a rabszolgák nyerték ki a Nílus-part homokjából és a bányákból. A bányákban a kőzetek üregeiben máglyákat gyújtottak. Az izzó kőzeteket vízzel öntözték, aminek hatására az megrepedezett. Az így kifejtett kőzetet porrá őrölték, és mosással választották el a meddőtől.

A legszebben feldíszített ismert sír Tutankhamoné. A sírkamrában 2000 csodás, nagyrészt aranyból vagy aranyötvözetbo"1 készült műtárgyat találtak. Az egymásba helyezett három, ember formájú kopor­sóból kettő fából készült, gazdag aranyozás díszíti. A harmadik koporsó színaranyból készült, ebben helyezték el a fáraó múmiáját.

A görög kultúrtörténetben jelentős szerepet töltenek be Pheidiasz alkotásai. Az aranyból és elefánt­csontból készült Athéné szobor 12 m magas volt. Az antik források szerint ruhája 6l6 talentum aranyból készült, ami mai számításaink szerint 16 000 kg-ot jelent.

A római birodalomban az aranynak elsősorban a különböző érmék verésében volt szerepe. A kibocsá­tott arany-, ezüst- és bronzpénzek részben a nagy személyiségek portréit ábrázolták, részben évről évre hírül adták az uralkodó tetteit, szándékait és a kormányzat jelszavait.

Az amerikai kultúrák között kiemelkedő helyet foglalnak el az inkák kincsei. A Nap házát és templo­mát (amelyet az első inka alapított) hihetetlen kincsekkel díszítették, és ezeket minden uralkodó az elődöket túlszárnyalva gyarapította. Az akkori templom négy falát a padlótól a mennyezetig aranytáblák borították. A főfalon a Nap aranyból készített hatalmas képmását helyezték el. Alatta a Nap fiai, a meg­halt királyok tetemei sorakoztak bebalzsamozva, aranytalapzaton álló arany trónszéken ülve. A temp­lom kapuit aranylemezekkel borították. Az épületen kívül aranytáblákból készített faldísz futott kör­be, koszorúként övezve a templomot.

A középkorban nagyon sok tudós aranyat akart előállítani. Ők voltak az alkimisták.

A XVII. századtól Európa ötvösművészetét az aprólékos részletek kidolgozása, a csillogó díszek gaz­dag alkalmazása jellemezte. A szecesszió az élővilágot díszítőelemként használta fel. Aranytárgyai a nagy hatalomhoz jutott polgárság ízlésére vallanak: gyakran tekintélyes méretűek, rendkívül díszesek.

A KRÓMCSOPORT ELEMEI

Nevét sokféle színű vegyületeiről kapta (görögül chromos = szín).

A KRÓM (Cr) ezüstfehér fém. A kémiai hatásokkal szemben rendkívül ellenálló. Ennek az az oka, hogy felületén vékony, összefüggő, igen kemény oxidréteg képződik.

A fémkróm kiváló korrózióellenes bevonat. A króm nagy részét ötvözetek készítésére használják fel. .

A Cr-Fe ötvözetek anyaga 12 tömeg% Cr-tartalom felett rozsdaálló. A rozsdamentes étkészletek anyaga Cr-Fe-Ni ötvözet. Cr-W-Fe ötvözet a gyorsesztergálásnál használt kések anyaga. A króm üvegek és kerámiák zöld színezőanyagaként is használatos.

A MOLIBDÉN (Mo) kissé szürkés, kemény fém. Olvadáspontja magas, hőtágulása kicsi. Az izzólámpában a volfrámszálat tartó horgok molibdénből készülnek.

A molibdén Javítja az acél keménységét, edzhetőségét. Érdekes alkalmazási terüle­te, hogy az üvegolvadékba történt molibdén adagolással a napszaktól függően színét változtató üveget hoztak létre. A napsugár hatására az üveg kék lesz, sötétedéskor viszont átlátszóvá válik.

A talaj igen kis mennyiségű molibdéntartalma növeli több növény hozamát és javítja a növények minőségét. A hüvelyes növények gyökereiben felgyülemlett molibdén elősegíti a légköri nitrogén megkötését.

A VOI.FRÁM (W) kissé szürkés, kemény fém. Olvadáspontja magas (3410 °C). Elektrornos vezetőképesége  elektromos izzólámpákban izzószálként alkalmazzák.

A volfrám izzása adja az égők fényét. Izzítás közben a fém szublimál. Ez a folyamat lassítható, ha a vil­lanykörtébe védőgázt töltünk. A magyar Bródy Imre vezette be az izzólámpák kriptonnal való töltését. Így az izzószál magasabb hőmérsékletre hevíthető, ezáltal fehérebb fényt ad.

A halogénizzóban jódgőz is van. A jód az elszublimálva volfrámatomokkal volfrám-jodiddá alakul. Ez a vegyület ütközve az izzószállal felbomlik, és újra kiválik a volfrám. A kiválás elsősorban ott kö­vetkezik be, ahol a legmagasabb a hőmérséklet, vagyis ahol legvékonyabb az izzószál. A burába töltött halogénelem így növeli az izzó élettartamát, és a szál is magasabb hőmérsékletre hevíthető.

MI A VÍDIA!

Volfrám-karbidból 10 tömeg% kobalt hozzáadásával készült anyag, amely rendkívül kemény (német eredetű nevének jelentése: mint a gyémánt). Vágószerszámokban a gyémántot helyettesíti.