1893-

szeptember 16-án született Budapesten.

1917-

ben orvosi oklevelet szerez a Budapesti Tudományegyetemen.
Ezután sebesüléséig katonaorvosként tevékenykedett at I. világháborúban.

1917-

Egy szándékos karlövést vétve önmagán, visszahívják a frontról.
Ez követően orvosi diplomát szerez a budapesti egyetemen,
majd tanulmányait a biokémia területén folytatja Németországban és Hollandiában.

Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat a biológia, az éllettan, a gyógyszertan, a bakteriológia, majd a fizikai-kémia terén.

1927-

ben és 1929-ben a Cambridge-i Egyetemen dolgozott.

1928-

ban a rochesteri Mayo Alapítványnál helyezkedett el.

1931-

től 1945-ig a Szegedi Tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora.

1935-

A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

1937-

ben élettani-orvosi Nobel-díjat kap a C-vitaminnal kapcsolatos kutatásaiért "a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért".
Az egyetlen olyan magyar tudós, aki szülőhazájában érdemli ki e magas kitüntetést.

1938-

A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett.

1940-

1941-es tanévben Szent-Györgyi Albert volt a szegedi tudományegyetem rektora, ahol az izommozgás biokémiájával kezdett el foglalkozni. Szakmai berkekben általános a felfogás, hogy Szent-Györgyi ezen a téren is a Nobel-díjjal értékelt munkájával egyenértékű eredményeket ért el, melyek közül a legjelentősebbnek a mechanikai izommozgás fehérjekémiai hátterének feltárását tekintik. Székfoglalójában a következőket mondta:
"Az egyetem egyik legfőbb feladata és kötelessége a kutatás, új igazságok keresése. Ezért az egyetemnek át kell hatva lennie az igazságok szeretetétől, s falai között meg kell őriznie a teljes szellemi szabadság levegőjét, mely nélkül minden kultúra elsorvad."

1944-

március 19-i német megszálláskor kénytelen illegalitásba vonulni. Hitler személyesen ad parancsot az elfogatására, s a Gestapo mindent elkövet kézre kerítésének érdekében, ugyanis a második világháború végjátékában kémregénybe illő cselekmények szereplőjévé válik. Szent-Györgyi Albertet kitűnő angol kapcsolataira építve a Kállay-kormány Isztambulba küldi. A titkos diplomáciai küldetés célja Magyarország háborúból való kiugrásának az előkészítése volt.
A terv megvalósításához segítséget kap Bay Zoltántól (Szent-Györgyi Albertet Bay Zoltán segítette a kvantumbiológia kifejlesztésében), a korszak másik híres magyar tudósától, aki műszakilag lehetővé tette titkos rádióhíd működését Budapest és London között.
Szent-Györgyi a tárgyalásokat lefolytatja, a kiugrási kísérlet mégis meghiúsul, a németek viszont tudomást szereznek Szent-Györgyi útjáról.

1945-

és 1947 között a Budapesti Tudományegyetem orvosi karának biokémia professzora volt. Az izomműködés biokémiájának szentelte kutatásait. Az izomban felfedezett egy fehérjét, melyet aktinnak nevezett el, és kimutatta, hogy - egy másik izomfehérjével, a miozinnal társítva - ez a fehérje felelős az izom összehúzódásáért, továbbá, hogy az összehúzódáshoz szükséges energia közvetlen forrása az adenozin-trifoszfát (ATP) nevű vegyület.

1947-

végén elhagyta az országot, és a Boston melletti Woods-Hole-ban telepedett le, ahol 1947 és 1962 között az Egyesült Államok Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának igazgatója.
Itt a sejtosztódást kiváltó tényezőkkel, és ennek nyomán a rák keletkezésének okával kapcsolatos kutatásokat irányította.

1962-

és 1971 között a Darthmouth-i Egyetem professzora volt.

1970-

Tudósi tekintélyét is latba veti, amikor az értelmetlen vietnami háború ellen emeli fel szavát, igen keményen bírálva az amerikai kományi. A "The Crazy Ape" (Az őrült majom) című könyvében írta le a tudományról, valamint az ember földi túlélésének kilátásairól szóló kritikai, pesszimista hangú eszmefuttatásait, mely máig a legjelentősebb háborúellenes írások közé tartozik.

1986-

október 22-én halt meg Woods Hall-ban.