Mit kell tudni a kiszáradásról ?

Az életmódbetegségek kialakulásáért felelős első számú vádlott a zsírfogyasztás, a másodrendű vádlott pedig a kiszáradás. Ezeket a bűnösöket mi hatalmazzuk fel, hogy pusztítsanak bennünket. Ha a jövőben nem szeretnénk áldozatul esni a tevékenységüknek, akkor nagyon fontos megismernünk, milyen eszközöket alkalmaznak, és szükséges megértenünk bizonyos tényeket, hogy megszabadulhassunk tőlük. Ezért tekintsük át, hogyan alakul ki a kiszáradás.

Amikor testünkben a víz/méreg aránya a mérgek felé tolódik el, a kialakuló toxikus állapotot kiszáradásnak nevezzük. Ilyenkor felhalmozódnak a méreganyagok a sejteken belül és a sejt közötti térben is, ezért a sejtfunkciók veszélybe kerülnek. Olyan toxikus állapot jön létre, amely a testünk minden funkciójára hatással van.

Ha bőségesen iszunk vizet a kiszáradtság állapotának megszüntetése érdekében, akkor a szerveink működése normalizálódik, és testünk energiaszintje is javulni fog.

„A kiszáradást két szempontból is meg lehet közelíteni. A kérdés az, hogy ez olyan állapot, amikor »nincs elég víz«, vagy amikor »sok a méreg«? A helyes válasz az, hogy mindkettő. A kiszáradás olyan állapot, amikor a szervezetben nincs elég víz és nagyon sok a méreganyag. Ha valakinek a halálát kiszáradás okozza, az azt jelenti, hogy testében a méreganyagok koncentrációja olyan magas lett, amivel a szervezete már nem tudott megbirkózni. Kiszáradáskor a méreganyagok mennyisége nem nő meg a szervezetben, egyszerűen csak kevésbé híg az az oldat, amelyben a méreganyagok vannak, ezért növekszik a koncentrációjuk.” (Douglas N. Graham: 80/10/10)

Igen fontos, hogy a szervezet nem teszi függővé a méreganyag-kiválasztás mértékét a bevitt vízmennyiségtől. Ezért a vesénk akkor is kiválasztja a toxinokat, ha kevés víz van a testünkben. Ebben az esetben sokkal mérgezőbb a kiválasztott folyadék (vizelet). A vesének ki kell választania a méreganyagokat, mert különben meghalnánk. Ugyanakkor a kevés víz miatt a testfolyadék is toxikusabb, és ez betegséget okoz. Tehát innunk kell!

Ha közvélemény-kutatást végeznénk arról, hogy a főtt ételek vízben szegények-e, avagy sem, akkor a legtöbben azt mondanák, hogy nem. Tegyünk egy szelet pirítós kenyeret a gyümölcscentrifugába, és préseljük ki belőle a vizet. Egyetlen csepp víz sem fog kijönni belőle. A kenyérsütés fortélyai közé tartozik az az eljárás, hogy egy bádogpohárban vizet teszünk a sütő aljába, így a kenyér nem szárad ki sülés közben. A pohárból természetesen elpárolog a víz a sütéskor, ám ugyanez történik az ételek víztartalmával is 180–200°C-on. A sütő nemcsak megsüti az ételt, hanem ki is szárítja, mert a sütő valójában egy szárítóberendezés.

Megfigyelték, hogy a szénsavas üdítők is szárítanak azáltal, hogy sok cukrot tartalmaznak. Tehát ha például valaki egy gyorsétteremben sülteket és szalmakrumplit eszik, s ezek mellé szénsavas üdítőket iszik, akkor végletesen kiszárad.

Sok diszkóban nem engedik, hogy csapvizet igyanak a vendégek, azért, hogy inkább vásárolják meg az üdítőket és az alkoholos italokat. A vízhiány, a kiszáradás manipulálhatóvá teszi a fiatalokat, hiszen a tánc miatt is sok vizet veszítenek, és ekkor hozzák a drogot a dealerek.

 

Testünk kiszáradásának négyféle módja

Hidratáltságnak azt az állapotot nevezzük, amikor a sejteken belül és a sejteken kívüli térben elegendő mennyiségű víz van. Ha a testünk hidratált, akkor minden folyamat egészségesen működik a szervezetünkben, a testsúlyunk pedig normalizálódik. Testünk hidratáltsága nemcsak az elfogyasztott ivóvíz mennyiségétől függ, hanem egyéb tényezőktől is, ugyanis a kiszáradásnak több oka lehet. Kiszáradás akkor alakul ki, amikor sok méreganyagot viszünk be a testünkbe, vagy nem iszunk elég vizet, vagy fokozódik testünkben a belső (endogén) méregtermelés, vagy túl sok vizet veszítünk. Vizsgáljuk meg mind a négy tényezőt:

1. Nagy mennyiségű méreganyagot viszünk be a testünkbe

Ez azt jelenti, hogy a méregterhelés megnő a testünkben. Tehát a kiszáradás első módja, amikor a vízbevitelhez képest a méregbevitel nagysága megnő. Mivel a szervezetünk számára ez terhet jelent, ezért szabadulni szeretne tőle.

A sütés, főzés, grillezés során sokfajta méreganyag keletkezik az ételekben. Ezért ha főtt ételeket fogyasztunk, ez megemeli a szervezetünk vízigényét. A legártalmasabb mérgek a bő olajban sütés és a roston sütés közben keletkeznek. Köztudott, hogy az olajban sütéskor karcinogén anyagok keletkeznek, valamint akril-aldehid szabadul fel. Roston sütés közben többgyűrűs, aromás szénhidrogének jönnek létre, amelyek szintén igen veszélyes mérgek. Amikor az ételkészítés során az ételek megfeketednek vagy elszenesednek, akkor is mérgező hatású anyagok keletkeznek.

Lássuk csak, mivel „mérgezzük” magunkat olyan nagy előszeretettel: a háztartások többségében két káros anyagot használnak leggyakrabban, a közönséges asztali sót és az alkoholt.

Ez a két „legmérgezőbb” anyag, amit a legtöbben nagy élvezettel, és szívesen fogyasztanak. Nem túlzás-e azt állítani, hogy ezek az anyagok mérgezőek? Mekkora dózisban? Így ír erről dr. Douglas N. Graham a 80/10/10 című művében: „A só olyan mérgező, hogy még sokszoros hígításban – például tengervízben – is halálos lehet. Minden tengerész tudja, hogy kiszáradás lesz a veszte, ha iszik a tengervízből. A szervezet csak nagyon nagy hígításban képes tolerálni a sót. A másik halálos méreg az alkohol, amely »egyszerűen« mérgez. Vízhajtó hatású, ezért jelentős vízvesztést okoz. Az alkohol sejt- és idegméreg. Kevés anyag képes annyira hatékonyan dehidratálni és károsítani az emberi szervezetet, mint az alkohol.”

Tehát ennek a két „méreganyagnak” a fogyasztása növeli a szervezetünk méregterhelését. A só nélkülözhetetlen az élethez, ám a szükséges mennyiség sokkal kevesebb, mint amit átlagosan naponta elfogyasztunk. A WHO szerint napi 5 g sóra van szüksége a szervezetünknek, ami egy teáskanálnyi mennyiségnek felel meg. Magyarországon a napi sóbevitel ennél jóval magasabb, elérheti a 15-20 grammot is. Tehát 3-4-szer többet fogyasztunk a szükséges mennyiségnél.

A magas sóbevitel hozzájárul a magas vérnyomás kialakulásához, növeli a szívinfarktus és a stroke kockázatát.

2. Nem iszunk elég vizet

A kiszáradás második oka, amikor nagyon kevés vizet iszunk a méregbevitelhez képest.

A friss zöldségek és gyümölcsök bőségesen tartalmaznak vizet, ám ez a helyzet drámaian megváltozik főzés hatására. Mi történik valójában? Minden hőkezelési folyamat vizet von el az ételből. Gondoljunk a sütőben megsütött burgonyára: sokkal könnyebb, mint sütés előtt. Sütéskor az étel kémiai változáson megy keresztül, és egyrészt veszít a víztartalmából, másrészt méreganyagok keletkeznek benne. Ezért az ételben megváltozik a víz/méreg aránya, azaz a méreg mennyisége megnő.

A teljességhez hozzátartozik, hogy a száraz gabonák vagy a hüvelyesek megfőzése hidratálja az ételeket, mivel megnöveli a víztartalmukat. Ezért a kása, a rizs, a köles, avagy a borsó, a bab stb. megfőzése kivétel ez alól. Azonban tény, hogy főzés vagy bármilyen hőkezelés hatására az ételben méreganyagok keletkeznek.

Ezért két problémával nézünk szembe: sütéskor, főzéskor az ételek víztartalma csökken, ugyanakkor a méreganyag-tartalom megnő, ezért növekszik a szervezetünk vízszükséglete.

Szomorú tény, hogy nagyon sok ember nem tanulta meg, hogy vizet igyon, amikor szomjas. Sajnos nincs természetes vízivási szokásunk. Ennek megtanulása pedig életbe vágóan fontos. E nélkül nem örvendhetünk jó egészségnek.

Figyeljük meg a természetben élő állatok életvitelét, milyen ösztönösen tudják, mire van szükségük. Mit tanulhatunk tőlük? Napjában többször elmennek az itatóhoz. A legelő állatfajokra pedig jellemző, hogy nagyon sok vizet képesek meginni egyszerre.

Az emberszabású majmok azonban ritkán járnak az itatóhoz. Ők nem okoznak szomjúságot maguknak, az emberek annál inkább. Érdekes tény, hogy az emberszabásúaknak nincs szükségük arra, hogy vizet igyanak. Vajon miért? A válasz nagyon egyszerű: nem szomjasak. Semmi olyat nem esznek és semmi olyat nem tesznek, amitől megszomjazhatnának. Holott ezek az állatok a trópusokon élnek, ahol tikkasztó a hőség, ezért azt gondolhatnánk, hogy bőségesen kell vizet inniuk. Az emberszabásúak elképesztően mozgékonyak, fürgén felmásznak a fák csúcsaira, himbálóznak a liánokon, és ágról ágra ugrándoznak könnyedén. Ha a fizikai erejüket nézzük, csak ámulunk, hiszen fantasztikus mutatványokra képesek, és testsúlyarányosan ötször erősebbek nálunk. A nap jelentős részében hűsölnek az árnyékban, pihennek, amíg a perzselő forróság elmúlik. És mit esznek? Mitől ilyen fittek? Étrendjük alacsony zsírtartalmú, nyers ételekből áll, azaz leveleket, zöldségféléket és érett biogyümölcsöket esznek. Vízszükségletüket a gyümölcsök és a zöld levelek fedezik. Alkalmanként fogyasztanak rovarokat, kisebb csúszó-mászó állatokat és egyéb húsokat, de ezek összessége csak az étrendjük mintegy 1%-át teszi ki. Vajon mit tanulhatunk tőlük?

3. Testünkben fokozódik az endogén méregtermelés

Ez azt jelenti, hogy nagyon sok méreganyag termelődik bennünk. Ezért a kiszáradás harmadik módja, amikor az ún. endogén méregtermelés fokozódik a vízbevitelhez képest.

Nézzük meg, hogyan történik mindez:

A testünkben anyagcsere-folyamatok zajlanak, a sejtjeinkben, a szöveteinkben, a belső elválasztású mirigyekben, a szervek mindegyikében anyagcsere folyik, aminek következtében melléktermékek, azaz mérgek keletkeznek. Tehát a testünkben termelődő mérgek az endogén mérgek. Léteznek exogén mérgek is, amelyek kívülről jutnak be a szervezetünkbe. Az exogén mérgeket megesszük az ételekkel, beszívjuk a levegőből, vagy más úton kerülnek a testünkbe, például vízzel, kozmetikumokkal, üdítőkkel, energiaitalokkal, gyógyszerekkel stb.

Hogyan is keletkeznek a méreganyagok bennünk?

Köztudomású, hogy amikor fizikailag aktívabbak vagyunk, a sejtanyagcsere fokozódik. Ezért, mivel magasabb fordulatszámon működnek a sejtjeink és az izmaink, növekszik az általuk kibocsátott méreganyag mennyisége is. Ezért javasolják az edzők a sportolóknak, hogy edzés előtt, közben és utána is igyanak vizet. Ugyanis ezáltal a méreganyagok feloldódnak, csökken a koncentrációjuk, amit majd a vese és a máj kiválasztanak. Ez elengedhetetlenül fontos.

Létezik még egy tényező, amely megnöveli a méregtermelést, ez pedig a stressz. (Erről részletesebben a későbbi fejezetekben esik majd szó.) Nem mindegy tehát, hogyan reagálunk a minket ért bosszúságokra: haraggal vagy bölcsességgel. Itt az életünk a tét. Ezért érdemes megfontolni Gandhi kijelentését:

„A harag sokkal jobban árt annak az edénynek, amelyben tárolják, mint annak, amire ráöntik.”

4. A testünk túl sok vizet veszít

A kiszáradás negyedik módja, amikor a szervezetünk víztartalma gyorsabban csökken, mint a vízvisszapótlás üteme. Mi történik ilyenkor? Milyen tényezők okozzák a kiszáradást?

A vízvesztést elsősorban a testmozgás és a magas hőmérséklet okozza, de a napsütés,

a levegő páratartalma és a tengerszint feletti magasság szintén befolyásoló tényező. A mi szárazföldi éghajlatunkon, amikor nyáron rekkenő a hőség, a páratartalom ellenben alacsony, és tegyük fel, hogy a szél is fúj, a verejték hihetetlenül gyorsan elpárolog a bőrünkről, ezért nem tudatosul bennünk, hogy valójában megizzadtunk. Azonban amikor semmilyen szél nem fúj, és olyan meleg van, hogy majdnem elájulunk, úgy megizzadunk, hogy még a ruhánk is ránk tapad. Ezt jól érzékeljük. Ezért az „észrevétlen” vízveszteség sokkal veszélyesebb, mint a látható. A legfontosabb az, hogy mindkét esetben pótoljuk az elveszített vizet.

„Szervezetünk a víz/méreg arányának csak csekély mértékű változását képes tolerálni. Egy átlagos ember már akkor megtapasztalja a kiszáradás tüneteit, ha testsúlya 1%-ának megfelelő vizet veszít (ez kb. a test víztartalmának 2%-a). Egy 90 kilós embernél ez csak 90 dkg, avagy kb. 1 liter víz. Orvosilag diagnosztizálható, enyhe kiszáradásról akkor beszélünk, ha a vízveszteség eléri a testsúly 5%-át. 15% már súlyos kiszáradást jelent.

A legtöbb nagyobb sportversenyen rendszeres időközönként megmérik a versenyzők testsúlyát. Mivel a gyors súlycsökkenés szinte kivétel nélkül vízveszteséget jelez, a kiszáradás mértéke viszonylagos pontossággal megállapítható egyszerű testsúlyméréssel. Ha egy sportolónál ez a veszteség eléri az 5%-ot, kizárják a versenyből, mert veszélyes mértékűnek ítélik meg a kiszáradás mértékét. Egy 45 kilós sportolónő esetében 5%-nyi súlyvesztés csak 2,25 kg (ez kb. 2,5 liter víz).

 

Az orvosok azt javasolják, hogy naponta 8-12 pohár vizet igyunk meg (2,5 decis pohárral számolva ez 2-3 liter/nap). És bár nem teszik hozzá, de azért kell ennyit inni, hogy ellensúlyozzuk az ételeinkben lévő mérgek szárító hatását. Érdekes, hogy a sportolók, akik egész életükben arra edzenek, hogy szélsőséges körülmények között is tudjanak teljesíteni, a veszélyes mértékű kiszáradás miatt abba kell hagyják a versenyt. Az átlagember pedig olyan kiszáradt állapotban tengeti az életét a mindennapokban, amilyen állapotban egy sportolót azonnal kizárnak a versenyből. Ha ez az 5%-os arány a jó kondiban lévő sportolókra nézve veszélyes, akkor milyen veszélyt jelenthet a kevésbé fitt átlagember életében?” (Douglas N. Graham: 80/10/10)

Nézzünk szembe a következő megdöbbentő ténnyel: Az emberek többsége folyamatosan kiszárítja magát (4-féle módon). Majd a jelentkező bajaikkal orvoshoz fordulnak, abban reménykedve, hogy csupán be kell szedniük a pirulákat, és ezek majd helyreállítják az elveszített egészségüket. Vajon nem lenne bölcsebb magát a baj okát megszüntetni? Miért gondoljuk, hogy a tünetek kezelése megoldja a problémát?

A kiszáradás jellegzetes, egyértelmű tünetei

• A vizelet színe sötétsárga – nem világos vagy majdnem színtelen, amilyennek pedig lennie kellene.

• Ha 24 óra alatt 6-nál kevesebbszer kell vizeletet ürítenie – a napi 8-12 vizeletürítés tekinthető egészségesnek.

• A távozó vizelet mennyisége kevés.

 

A krónikus kiszáradás következményei

Az alábbi táblázat összefoglalja a krónikus kiszáradás fontosabb következményeit:

Testsúlycsökkenés izzadással (%) Hatása

2%  Romló teljesítmény

4%  Csökkenő izommunka-kapacitás

5%  Megemelkedik a testhőmérséklet

7%  Hallucinációk

20%  A keringés összeomlása, hőguta